KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/április
KRÓNIKA
• N. N.: Derek Jarman (1942–1994)
• N. N.: Pályázati eredmények
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Kovács András Bálint: A kisterem és a nagyterem Filmszemle után
• N. N.: A 25. Magyar Filmszemle díjazottjai
• Turcsányi Sándor: Tánc az ördöggel Játékfilm
• Hirsch Tibor: Kelet-európai roncsok Játékfilm
• Báron György: Saját halál Dokumentumfilm
• Hegyi Gyula: A megnyesett répa kizöldül Dokumentumfilm
• Schubert Gusztáv: Szegény gazdagok Szociofilm

• Földényi F. László: Egy jó német Schindler listája
• Mihancsik Zsófia: Spielberg bárkája Kerékasztal-beszélgetés
GREENAWAY
• Ardai Zoltán: Leviatán cicomái A mâconi gyermek

• Bikácsy Gergely: A nyugalom tengere Ozu és Tokió
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Mammut-idők Vasisten gyermekei
• Koltai Ágnes: Emberi színjátékok Fényérzékeny történet
• Dániel Ferenc: A munkásosztály a kocsmába megy Kőzápor
• Dér András: Hűha! Keretbe feszítve
• Hirsch Tibor: A művész, az valaki más Beszélgetés Jon Josttal
FESZTIVÁL
• Kozma György: Milyen rendes gádzsók Cigányfilmek fesztiválja
• Bojár Iván András: Jó utak Latcho Drom
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Apám nevében
• Schubert Gusztáv: Napok romjai
• Koltai Ágnes: Az őrszem
• Turcsányi Sándor: Tökéletes világ
• Kovács András Bálint: Alberto expressz
• Tamás Amaryllis: A két Lotti
• Bíró Péter: Amerika fegyverben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Dolores Claiborne

Harmat György

Selena, a New York-i újságírónő értesítést kap, hogy vidéken élő anyját, Dolores Claiborne-t azzal vádolják: megölte a gondjaira bízott gazdag, idős hölgyet. Selena nem áll ab ovo Dolores oldalán, hiszen egyszer már – a lány kamaszkorában – előfordult, hogy az anya gyilkosság gyanújába keveredett. Ugyanis az apa (a férj) teljes napfogyatkozáskor nem éppen mindennapi baleset áldozata lett.

Szinte a múlt századi regényeket idézően romantikus a történet, telve gonoszsággal, szenvedéssel, fellobbanó indulatokkal, sötét titkokkal. E századi viszont az alapos, már-már túlbiztosított pszichologizálás és a „thrilleres” hangvétel. Az ilyen filmet a jó sztori mellett a rendezői pontosság, főképpen pedig a színészi bravúrok éltetik. Mindegyikben részesül a Stephen King-adaptáció nézője. A visszaemlékezések iskolásak ugyan, ám formailag jól megoldottak. Az erős színészvezetést dicséri a túljátszásra hajlamos Christopher Plummer mesteri megfékezése. A jutalomjáték azonban Kathy Batesnek és Jennifer Jason Leigh-nek adatik meg a nehéz életű, kemény anya és neurotikus lánya szerepében. Az előbbinek ez – a Tortúra után – már második szerencsés találkozása Stephen Kinggel. Az utóbbi most – ellentétben Az utolsó kijárat Brooklyn felé kültelki szőke szexbombájával – fekete, törékeny, és Isabelle Huppertre emlékeztet. Bates és Leigh duója lenyűgöző.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1005