KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/április
KRÓNIKA
• N. N.: Derek Jarman (1942–1994)
• N. N.: Pályázati eredmények
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Kovács András Bálint: A kisterem és a nagyterem Filmszemle után
• N. N.: A 25. Magyar Filmszemle díjazottjai
• Turcsányi Sándor: Tánc az ördöggel Játékfilm
• Hirsch Tibor: Kelet-európai roncsok Játékfilm
• Báron György: Saját halál Dokumentumfilm
• Hegyi Gyula: A megnyesett répa kizöldül Dokumentumfilm
• Schubert Gusztáv: Szegény gazdagok Szociofilm

• Földényi F. László: Egy jó német Schindler listája
• Mihancsik Zsófia: Spielberg bárkája Kerékasztal-beszélgetés
GREENAWAY
• Ardai Zoltán: Leviatán cicomái A mâconi gyermek

• Bikácsy Gergely: A nyugalom tengere Ozu és Tokió
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Mammut-idők Vasisten gyermekei
• Koltai Ágnes: Emberi színjátékok Fényérzékeny történet
• Dániel Ferenc: A munkásosztály a kocsmába megy Kőzápor
• Dér András: Hűha! Keretbe feszítve
• Hirsch Tibor: A művész, az valaki más Beszélgetés Jon Josttal
FESZTIVÁL
• Kozma György: Milyen rendes gádzsók Cigányfilmek fesztiválja
• Bojár Iván András: Jó utak Latcho Drom
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Apám nevében
• Schubert Gusztáv: Napok romjai
• Koltai Ágnes: Az őrszem
• Turcsányi Sándor: Tökéletes világ
• Kovács András Bálint: Alberto expressz
• Tamás Amaryllis: A két Lotti
• Bíró Péter: Amerika fegyverben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

9-es terv a világűrből

Alföldi Nóra

Plan 9 From Outer Space – amerikai, 1959. Rendezte: Edward D. Wood Jr. Szereplők: Lugosi Béla, Tor Johnson, Vampira. Forgalmazó: Fórum Home Entertainment. 75 perc.

Ed Woodot egyetlen filmbarátnak sem kell bemutatni, valószínűleg a legszofisztikáltabb műélvezők is hallottak már mendemondákat róla, és főművéről, minden idők legrosszabb filmjéről. 1994-ben Tim Burton pazar biopickel keltette életre hungarocell sírjából a hírhedt auteurt, ami utánEdward D. Wood Jr. munkássága oktatási tananyag lett, neve pedig fesztiválokat fémjelez.

A jelenség hívószava a „camp”; az 1959-es 9-es terv a világűrből valóban borzasztóan rossz film, olyannyira, hogy szemkápráztatóan éktelen hibái csak a javát szolgálják. Már a történet is rendkívüli izgalmakat ígér, a cím a földünkre látogató űrlények agyafúrt inváziós stratégiáját fedi: ha az élőket nem tudják irányításuk alá vonni, akkor a szuperképességeik segítségével feltámasztott holtakkal próbálkoznak. Az egymást érő hajszák feszültségét a folytonossági problémák teremtik meg (a jelenetek általában éjszaka kezdődnek a füstgéppel ködösített műtermi díszletben, a következő snitt pedig már nappali szabadtéri felvételben folytatódik), a rémületkeltést a három élőhalott – a svéd ex-díjbirkózó Tor Johnson, a jobb napokat látott horror-host Vampira, és a forgatás előtt elhunyt Lugosi Béla (állandó dublőre Tom Mason – a direktor nejének csontkovácsa) – semmittevése garantálja. A lenyűgöző látványelemeket archívumok vágóasztalairól lopott híradófelvételek és jól látható zsinórokon képeslapok elé lógatott játék-csészealjak gazdagítják. Ezeket a frappáns megoldásokat aranyat érő, következetlen dialógok, valamint redundáns, képzavarokkal tarkított lírai narráció koronázza – mely végképp minden kételyt eloszlat afelől, hogy egy kiadós mozi összerakásához valójában csak megszállott (és megható) lelkesedés szükségeltetik.

Extrák: Ritka, hogy egy film értékét a kiadvány is emeli. A lemezen a film két verzióban is szerepel, az eredeti fekete-fehér változat és az 1996-ban beszínezett verzió, külön kiegészítő azonban a többféle hangsáv, köztük Varga Zoltán értő audiokommentárja, valamint a sajátságos esztétikát tovább fokozó amatőr – a forgalmazó munkatársai által készített – szinkron.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/02 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10067