KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/április
KRÓNIKA
• N. N.: Derek Jarman (1942–1994)
• N. N.: Pályázati eredmények
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Kovács András Bálint: A kisterem és a nagyterem Filmszemle után
• N. N.: A 25. Magyar Filmszemle díjazottjai
• Turcsányi Sándor: Tánc az ördöggel Játékfilm
• Hirsch Tibor: Kelet-európai roncsok Játékfilm
• Báron György: Saját halál Dokumentumfilm
• Hegyi Gyula: A megnyesett répa kizöldül Dokumentumfilm
• Schubert Gusztáv: Szegény gazdagok Szociofilm

• Földényi F. László: Egy jó német Schindler listája
• Mihancsik Zsófia: Spielberg bárkája Kerékasztal-beszélgetés
GREENAWAY
• Ardai Zoltán: Leviatán cicomái A mâconi gyermek

• Bikácsy Gergely: A nyugalom tengere Ozu és Tokió
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Mammut-idők Vasisten gyermekei
• Koltai Ágnes: Emberi színjátékok Fényérzékeny történet
• Dániel Ferenc: A munkásosztály a kocsmába megy Kőzápor
• Dér András: Hűha! Keretbe feszítve
• Hirsch Tibor: A művész, az valaki más Beszélgetés Jon Josttal
FESZTIVÁL
• Kozma György: Milyen rendes gádzsók Cigányfilmek fesztiválja
• Bojár Iván András: Jó utak Latcho Drom
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Apám nevében
• Schubert Gusztáv: Napok romjai
• Koltai Ágnes: Az őrszem
• Turcsányi Sándor: Tökéletes világ
• Kovács András Bálint: Alberto expressz
• Tamás Amaryllis: A két Lotti
• Bíró Péter: Amerika fegyverben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mission Impossible: Fantom protokoll

Nevelős Zoltán

Mission Impossible : Ghost Protocoll – amerikai, 2011. Rendezte: Brad Bird. Írta: Josh Applebaum és Andre Nemec. Kép: Robert Elswit. Zene: Michael Giacchino. Szereplők: Tom Cruise (Hunt), Jeremy Renner (Brandt), Michael Nykvist (Hendricks), Paula Patton (Jane). Gyártó: FilmWorks / Bad Robot / Stillking Films. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 133 perc.

Nyugati pályaudvarunk digitálisan enyhén módosított képe dobogtatja meg szívünket a tempót azonnal csúcsra pörgető nyitó akciójelenetben. A budapesti felütés után Moszkvában folytatódik a negyedik „lehetetlen” küldetés börtönből szöktetéssel, majd behatolással a Kremlbe – mesteri álcákkal és hi-tech bűvészkedéssel, a sorozat receptje szerint. A csavar ott jön, amikor egy megszállott svéd politikai háttérfigurának sikerül újraindítani a hidegháborús ellentétet Oroszország és az Egyesült Államok között úgy, hogy a felelősnek az M:I csoportot állítják be, aminek feloszlatás a vége – legalábbis névleg. Így Ethan Hunt és új csapata – az egyetlen régi tag a haramdik részben csatlakozott Benji – a megszokott mindenható technikai támogatás nélkül, csak a maguk korlátozott eszköztárára és találékonyságára számíthatnak, miközben meg kell akadályozniuk egy atomháború kitörését.

A kulcstrükkök továbbra is a személycserék – bár a maszkos megoldás ezúttal kiesik –, illetve az akrobatikus mutatványok, amelyek közt a legemlékezetesebb, amikor Hunt a 130. emelet táján mászik egyet a világ legmagasabb épülete, a Burdzs Kalifa külsején. Az animáció világából (Hihetetlen család; L’ecsó) Oscar-díjakkal érkező Brad Bird első élőszereplős filmjében a feszültséget elsősorban a másodpercekkel való versenyfutásra alapozza, amely olykor két-három párhuzamos akciósorban történik. A rendező a film egyes jeleneteit IMAX 2D technológiával rögzítette (összesen mintegy 30 percet), ami ma már az alternatíva méltánylandó felmutatásának számít az elcsépelt 3D mellett. Ha valamit Bird magával hozott az animációból, az a kergetőzős jelenetek virtuozitása és látványossága, legyen szó üldözésről egy sivatagi városra lecsapó homokviharban, vagy csetepatéról egy automata toronygarázsban. A szereposztás terén a csapathoz csatlakozó Jeremy Renner egyértelmű nyereség, az antagonista szerepében azonban Michael Nykvist bármilyen jó színész is, csak egy megrajzolatlan főgonoszt próbálkozhat jellemvonásokkal megtölteni, ami súlyos hiányérzetet okoz, különösen Philip Seymour Hoffman káprázatos főgonosz-alakítása után, ami a harmadik epizód egyik legfőbb szenzációja volt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/01 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10943