KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/április
KRÓNIKA
• N. N.: Derek Jarman (1942–1994)
• N. N.: Pályázati eredmények
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Kovács András Bálint: A kisterem és a nagyterem Filmszemle után
• N. N.: A 25. Magyar Filmszemle díjazottjai
• Turcsányi Sándor: Tánc az ördöggel Játékfilm
• Hirsch Tibor: Kelet-európai roncsok Játékfilm
• Báron György: Saját halál Dokumentumfilm
• Hegyi Gyula: A megnyesett répa kizöldül Dokumentumfilm
• Schubert Gusztáv: Szegény gazdagok Szociofilm

• Földényi F. László: Egy jó német Schindler listája
• Mihancsik Zsófia: Spielberg bárkája Kerékasztal-beszélgetés
GREENAWAY
• Ardai Zoltán: Leviatán cicomái A mâconi gyermek

• Bikácsy Gergely: A nyugalom tengere Ozu és Tokió
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Mammut-idők Vasisten gyermekei
• Koltai Ágnes: Emberi színjátékok Fényérzékeny történet
• Dániel Ferenc: A munkásosztály a kocsmába megy Kőzápor
• Dér András: Hűha! Keretbe feszítve
• Hirsch Tibor: A művész, az valaki más Beszélgetés Jon Josttal
FESZTIVÁL
• Kozma György: Milyen rendes gádzsók Cigányfilmek fesztiválja
• Bojár Iván András: Jó utak Latcho Drom
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Apám nevében
• Schubert Gusztáv: Napok romjai
• Koltai Ágnes: Az őrszem
• Turcsányi Sándor: Tökéletes világ
• Kovács András Bálint: Alberto expressz
• Tamás Amaryllis: A két Lotti
• Bíró Péter: Amerika fegyverben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Daliás idők

Varga Zoltán

Magyar, 1984. Rendezte: Gémes József. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 80 perc.

Az 1980-as évek első éveiben a Pannónia Filmstúdió a közkedvelt sorozatok epizódjaiból összefűzött nagyfilmek mellett a merész kísérletezések, a formai útkeresés iránt is nyitottnak bizonyult az egészestés animációk terén. Kovásznai György trendindító, minden szabályra fittyet hányó 1979-es Habfürdője után következett Jankovics Marcell látomásos remekműve, a Fehérlófia, majd pedig Nepp József groteszk humort piedesztálra emelő rajzfilmje, a Hófehér is megszületett.

Ebbe a sorba illik Gémes József Daliás időkje is, Arany János Toldi-trilógiájának szabad adaptációja, amely nemcsak hazánkban, de világviszonylatban is egyedülálló, jelentős külföldi díjakkal elismert mű: mintegy három évtizedig az egyetlen egészestés festmény-animációként hivatkozhattak rá, amely a képzőművészethez legközelebb álló animáció-típust megkísérli a történetmeséléssel összeegyeztetni. A festmény-animáció iránti elkötelezettség és az egészestés film rendezésének tapasztalata vezetett a Daliás időkhöz: a Pannónia első külföldi nagyjátékfilmes megbízatásának magyar társalkotójaként a Hugó, a víziló felett bábáskodott a direktor, egyedi rövidfilmjei pedig – nemzetközileg is feltűnést keltett, kiváló darabok – a festmény-animáció és a fekete humorra fogékony, szimbolikus fogalmazásmód összekapcsolásáról tanúskodtak. A fanyar művészet-kritikaként és világvége-vízióként egyaránt felfogható Koncertissimo, a harmónia megtörésének ironikus meséjét tálaló Díszlépés, vagy a halottsiratás társadalmi rítusát fonákjáról láttató Temetés persze nem humorával előlegezi a Daliás időket, sokkal inkább a tömegjelenetek favorizálásával, a mozgásba hozott tömeggel. Vágtató lovagok, nagyszabású csatajelenetek szekvenciái szegélyezik a Daliás időket, melynek a XIX. század végi festészet táblaképeit idéző vizualitása ugyan nem mindig találja meg a mozgó és a statikus elemek kényes egyensúlyát, miként az elnagyolt és a részletgazdag ábrázolásmód váltogatása sem feltétlenül előnyös – a látványalkotás összességében mégis lehengerelheti a nézőt. Noha a főhős hangkommentárja kíséri a képeket, az eredeti változat még rendhagyóbb lett volna: csak zenekíséretet terveztek hozzá – a Műsorpolitikai Bizottság azonban kizárólag szöveggel „emészthetőbbé téve” hagyta jóvá a filmet.

Extrák: Gémes József animációs rövidfilmjei (Koncertissimo; Díszlépés; Temetés), továbbá egy interjúfilm a rendezővel (Mestersége: festő, animátor).

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/12 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11671