KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/április
KRÓNIKA
• N. N.: Derek Jarman (1942–1994)
• N. N.: Pályázati eredmények
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Kovács András Bálint: A kisterem és a nagyterem Filmszemle után
• N. N.: A 25. Magyar Filmszemle díjazottjai
• Turcsányi Sándor: Tánc az ördöggel Játékfilm
• Hirsch Tibor: Kelet-európai roncsok Játékfilm
• Báron György: Saját halál Dokumentumfilm
• Hegyi Gyula: A megnyesett répa kizöldül Dokumentumfilm
• Schubert Gusztáv: Szegény gazdagok Szociofilm

• Földényi F. László: Egy jó német Schindler listája
• Mihancsik Zsófia: Spielberg bárkája Kerékasztal-beszélgetés
GREENAWAY
• Ardai Zoltán: Leviatán cicomái A mâconi gyermek

• Bikácsy Gergely: A nyugalom tengere Ozu és Tokió
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Mammut-idők Vasisten gyermekei
• Koltai Ágnes: Emberi színjátékok Fényérzékeny történet
• Dániel Ferenc: A munkásosztály a kocsmába megy Kőzápor
• Dér András: Hűha! Keretbe feszítve
• Hirsch Tibor: A művész, az valaki más Beszélgetés Jon Josttal
FESZTIVÁL
• Kozma György: Milyen rendes gádzsók Cigányfilmek fesztiválja
• Bojár Iván András: Jó utak Latcho Drom
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Apám nevében
• Schubert Gusztáv: Napok romjai
• Koltai Ágnes: Az őrszem
• Turcsányi Sándor: Tökéletes világ
• Kovács András Bálint: Alberto expressz
• Tamás Amaryllis: A két Lotti
• Bíró Péter: Amerika fegyverben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Levelek Perzsiából

Báron György

A kritikus kiszédeleg a sötét vetítőből, égnek emeli a tekintetét, arra gondol, állna inkább hóhérnak, favágónak (szigorúan a rokonszakmáknál maradva), vagy irodalomkritikusnak: utóbbi esetben nem fordulhatna elő, hogy analfabéta könyvéről kelljen írnia. Aligha érdemes a Levelek Perzsiából dramaturgiai hibáit, képi sutaságait fölemlegetni, vagyis úgy tenni, mintha a vásznon valami filmféleség volna: javítható, csiszolható. A rendezőnek, aki a zseniális Kiarostami országából érkezett, olyan idegen a mozgókép-beszéd, mint e sorok írójának a perzsa ábécé. Fogalma sincs arról, milyen képre mi vágható, mi a különböző beállítások jelentése, miként bonyolíthatók egy történet fő- és mellékszálai, hogy kell instruálni a színészt, egyszóval mindarról, ami elsőéves tananyag a filmfőiskolákon.

Ez önmagában is nagy baj, ám ennél is súlyosabb teher a kritikus számára, hogy eme artikulálatlan hebegés mögül igen rokonszenves ember arca sejlik elő. Az alkotó érezhetően jót akar, tisztán és őszintén, akár a gyerekek, csak ugyanúgy nem képes közkinccsé tenni, mint a pólyás, akit arra buzdítanak, versformában vesse papírra az anyja iránti vonzódását.

A látás nulla foka – írta, a Barthes-i mondást parafrazeálva, Bikácsy Gergely. E meleg emberségű művet alighanem a zérus alatti jeges tartományba sorolná.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/07 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=118