KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/április
KRÓNIKA
• N. N.: Derek Jarman (1942–1994)
• N. N.: Pályázati eredmények
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Kovács András Bálint: A kisterem és a nagyterem Filmszemle után
• N. N.: A 25. Magyar Filmszemle díjazottjai
• Turcsányi Sándor: Tánc az ördöggel Játékfilm
• Hirsch Tibor: Kelet-európai roncsok Játékfilm
• Báron György: Saját halál Dokumentumfilm
• Hegyi Gyula: A megnyesett répa kizöldül Dokumentumfilm
• Schubert Gusztáv: Szegény gazdagok Szociofilm

• Földényi F. László: Egy jó német Schindler listája
• Mihancsik Zsófia: Spielberg bárkája Kerékasztal-beszélgetés
GREENAWAY
• Ardai Zoltán: Leviatán cicomái A mâconi gyermek

• Bikácsy Gergely: A nyugalom tengere Ozu és Tokió
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Mammut-idők Vasisten gyermekei
• Koltai Ágnes: Emberi színjátékok Fényérzékeny történet
• Dániel Ferenc: A munkásosztály a kocsmába megy Kőzápor
• Dér András: Hűha! Keretbe feszítve
• Hirsch Tibor: A művész, az valaki más Beszélgetés Jon Josttal
FESZTIVÁL
• Kozma György: Milyen rendes gádzsók Cigányfilmek fesztiválja
• Bojár Iván András: Jó utak Latcho Drom
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Apám nevében
• Schubert Gusztáv: Napok romjai
• Koltai Ágnes: Az őrszem
• Turcsányi Sándor: Tökéletes világ
• Kovács András Bálint: Alberto expressz
• Tamás Amaryllis: A két Lotti
• Bíró Péter: Amerika fegyverben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A Szállító – Örökség

Sepsi László


The Transporter Refueled – francia-kínai, 2015. Rendezte: Camille Delamarre. Írta: Luc Besson, Bill Collage, Adam Cooper. Kép: Christophe Collette. Szereplők: Ed Skrein (Martin), Loan Chabanol (Anna), Ray Stevenson (Frank), Radivoje Bukvic (Karasov). Gyártó: EuropaCorp / Belga Films / TF1. Forgalmazó: Big bang Media. Szinkronizált. 96 perc.

 

 

Bár tizenhárom év könnyen megszépítheti az emlékeket, már az első Szállító-mozit is csupán Jason Statham karizmája emelte ki a saját szabályait megszegő, majd emiatt ólomban gazdag kalandokba keveredő outsider profi karakterére épülő akciófilmek tömegéből. A rebootnak szánt negyedik részből Statham távozott, ám nélküle csak a még üresebb formula maradt, szabályszegéstől az új szereplőkkel kötött kényszerszövetségen át az áskálódó gonosztevők elkerülhetetlen megfenyítéséig, ezúttal az első részhez hasonlóan újra prostitúcióban utazó orosz maffiózókkal a kocsiajtó rossz oldalán. A Statham helyére érkezett Ed Skrein – bár kapott néhány tisztességes, de felejthető verekedés-jelenetet – markánsabb jelenlét híján éppúgy biodíszletté válik a neonrideg mélygarázsokban és a szétzúzott tűzcsapok vízpermetében egyaránt karcmentes fenségességgel repesztő Audi S8 mellett, mint a platinaszőke egyenparókában nagyszabású heistre készülő, mégis többnyire esztétikai kiegészítővé degradált maroknyi luxushosztesz.

A Szállító – Örökség műfajtól elvárt akciójelenetei elsősorban az említett gépkocsimodell kivételes képességeinek demonstrálását szolgálják, minden alkalommal felhívva a figyelmet egy-egy hasznos vonására (távirányítás okostelefonnal, ujjlenyomat-felismerő indítógomb, stb.), miközben a reklámfilmekből ismerős formanyelvi megoldások a fétistárgy irányában gerjesztett ámulaton kívül minden intenzitást lenulláznak bennük. Ray Stevenson apafigurája amellett, hogy segít újrahangolni a főhős életkorát és érzelmi-komikus súlypontkén is szolgál, önmagában nem elegendő ahhoz, hogy megtörje az Audi (rém)uralmát, Luc Besson és csapata mintha a kétezer-tízes évek K.I.T.T.-jének szánták volna a járművet, ami egyelőre még nem szólalt meg. De ha már a főhősét nem sikerült, legalább az autó karakterét ideje volna elmélyíteni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/10 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12433