KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/április
KRÓNIKA
• N. N.: Derek Jarman (1942–1994)
• N. N.: Pályázati eredmények
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Kovács András Bálint: A kisterem és a nagyterem Filmszemle után
• N. N.: A 25. Magyar Filmszemle díjazottjai
• Turcsányi Sándor: Tánc az ördöggel Játékfilm
• Hirsch Tibor: Kelet-európai roncsok Játékfilm
• Báron György: Saját halál Dokumentumfilm
• Hegyi Gyula: A megnyesett répa kizöldül Dokumentumfilm
• Schubert Gusztáv: Szegény gazdagok Szociofilm

• Földényi F. László: Egy jó német Schindler listája
• Mihancsik Zsófia: Spielberg bárkája Kerékasztal-beszélgetés
GREENAWAY
• Ardai Zoltán: Leviatán cicomái A mâconi gyermek

• Bikácsy Gergely: A nyugalom tengere Ozu és Tokió
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Mammut-idők Vasisten gyermekei
• Koltai Ágnes: Emberi színjátékok Fényérzékeny történet
• Dániel Ferenc: A munkásosztály a kocsmába megy Kőzápor
• Dér András: Hűha! Keretbe feszítve
• Hirsch Tibor: A művész, az valaki más Beszélgetés Jon Josttal
FESZTIVÁL
• Kozma György: Milyen rendes gádzsók Cigányfilmek fesztiválja
• Bojár Iván András: Jó utak Latcho Drom
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Apám nevében
• Schubert Gusztáv: Napok romjai
• Koltai Ágnes: Az őrszem
• Turcsányi Sándor: Tökéletes világ
• Kovács András Bálint: Alberto expressz
• Tamás Amaryllis: A két Lotti
• Bíró Péter: Amerika fegyverben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szcientológia, avagy a hit börtöne

Sepsi László

Going Clear – amerikai, 2015. Rendezte: Alex Gibney. Írta: Lawrence Wright könyvéből Alex Gibney. Kép: Samuel Painter. Zene: Will Bates. Gyártó: Jigsaw Productions. Forgalmazó: magyarhangya. Feliratos. 119 perc.

 

A Gernsback-kontinuum című William Gibson-novella fotós főhőse azt a feladatot kapja, hogy készítsen képeket a harmincas években épült futurisztikus épületekről, ám munkája során rádöbben, hogy az a jövő, amit a korszak sci-fi ponyvái elképzeltek, afféle virtuális térként fellelhető a jelenben. Hasonló élmény sejlik fel Alex Gibney bőséges mennyiségű archív felvételt használó dokumentumfilmjét nézve: a Szcientológia Egyházának riefenstahli díszleteiben, filmsztárokból faragott szentjeiben és a hazugságvizsgálóra emlékeztető fétiskütyüjében mintha Philip K. Dick egyik lidércnyomása talált volna utat magának a huszadik század valóságába. A sci-fi ponyvákkal indult L. Ron Hubbard fantazmagóriáiból jogi machinációk révén vallássá nyilvánított szcientológia alapító atyjának hála igen eleven kapcsolatot ápol azzal a Gernsback-érával, amit Gibson is felidéz – kiváltképp a bűbájos Xenu-mítosznak köszönhetően, ami szerint az emberiség eredettörténetében kiemelt szerepet játszott egy űrbéli overlord ténykedése. Miközben a kiugrott tagok visszaemlékezéseiből kibomlik a spirituális piramisjáték története az ötvenes évektől napjainkig, jól lekövethető, miként vált a minden jel szerint zavart elméjű – és anyagi motivációktól sem mentes – fantaszta önterápiás szektája mindinkább az elnyomás és manipuláció legkülönfélébb formáit használó kvázi-erőszakszervezetté. Mintha egy klasszikusan naiv utópia színeváltozását látnánk: ahogy a korai sci-fi idealizmusát is lassan legyűrte szkepticizmus és paranoia, úgy faragott az új vezér, David Miscavige a szcientológiából megfélemlítéssel és agymosással fenntartott, totalitárius mozgalmat. Gibney filmje azokban a pillanatokban a legbizarrabb, amikor rátapint, hogyan vált átjárhatóvá a huszadik században vallás és populáris kultúra – csak itt a „hinni akarok” bon mot-ja után nem egy X-akták epizód kezdődik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/11 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12475