KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/április
KRÓNIKA
• N. N.: Derek Jarman (1942–1994)
• N. N.: Pályázati eredmények
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Kovács András Bálint: A kisterem és a nagyterem Filmszemle után
• N. N.: A 25. Magyar Filmszemle díjazottjai
• Turcsányi Sándor: Tánc az ördöggel Játékfilm
• Hirsch Tibor: Kelet-európai roncsok Játékfilm
• Báron György: Saját halál Dokumentumfilm
• Hegyi Gyula: A megnyesett répa kizöldül Dokumentumfilm
• Schubert Gusztáv: Szegény gazdagok Szociofilm

• Földényi F. László: Egy jó német Schindler listája
• Mihancsik Zsófia: Spielberg bárkája Kerékasztal-beszélgetés
GREENAWAY
• Ardai Zoltán: Leviatán cicomái A mâconi gyermek

• Bikácsy Gergely: A nyugalom tengere Ozu és Tokió
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Mammut-idők Vasisten gyermekei
• Koltai Ágnes: Emberi színjátékok Fényérzékeny történet
• Dániel Ferenc: A munkásosztály a kocsmába megy Kőzápor
• Dér András: Hűha! Keretbe feszítve
• Hirsch Tibor: A művész, az valaki más Beszélgetés Jon Josttal
FESZTIVÁL
• Kozma György: Milyen rendes gádzsók Cigányfilmek fesztiválja
• Bojár Iván András: Jó utak Latcho Drom
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Apám nevében
• Schubert Gusztáv: Napok romjai
• Koltai Ágnes: Az őrszem
• Turcsányi Sándor: Tökéletes világ
• Kovács András Bálint: Alberto expressz
• Tamás Amaryllis: A két Lotti
• Bíró Péter: Amerika fegyverben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A ferde ház

Benke Attila

Crooked House – angol, 2017. Rendezte: Gilles Paquet-Brenner. Szereplők: Max Irons, Glenn Close, Gillian Anderson, Christina Hendricks. Forgalmazó: Sony. 110 perc.

 

Agatha Christie, a XX. század legendás krimiírója, elődjével, Sir Arthur Conan Doyle-lal ellentétben a zseniális mesterdetektívet (például Miss Marple-t és Hercule Poirot-t) gyakran háttérfiguraként alkalmazta, és inkább a bűnügyhöz kötődő közösség bemutatására helyezte a hangsúlyt. Így a szerző krimijeit szerették a társadalomkritikus filmesek és tévések is: a leghíresebb adaptáció a David Suchet főszereplésével készült monumentális tévészéria, az Agatha Christie: Poirot, de mára klasszikussá érett Sidney Lumet rendezése, a Gyilkosság az Orient expresszen is. Ez utóbbi eredetijéből készült tavaly egy közepes Kenneth Branagh-film, melynek sok tekintetben párdarabja A ferde ház Gilles Paquet-Brennertől (Sarah kulcsa, Sötét helyek).

Paquet-Brenner Agatha Christie azonos című 1949-es regényét dolgozta át forgatókönyvvé kisebb változtatásokkal. A történet aktuális detektívje a Charles Hayward nevű magánnyomozó, akit egykori kedvese, Sophia keres fel kétségbeesetten, mert arra gyanakszik, hogy nemrég elhalálozott nagyapját, Aristide-et a Leonides-nagycsalád valamelyik tagja tette el láb alól. Charles Sophia miatt belevág a nyomozásba, és mint a tipikus Christie-krimiktől megszokhattuk, eközben feltárul a jellegzetes brit arisztokrata família privát pokla.

Mivel a történet nagyjából ugyanaz, mint ami a fordulatos regényben is kibontakozik, így az alapmű ismerői az utolsó autós üldözésen kívül nem sok izgalmas jelenettel találkoznak Gilles Paquet-Brenner képileg unalmas krimijében. A sztori erősen tévéfilmes és papírízű megvalósítása ellenére azok számára mégis okozhat meglepetéseket, akik a regény ismerete nélkül ülnek le elé. Ez utóbbi nézőtábort A ferde ház Roman Polanski Kínai negyedét idéző végső fordulata valószínűleg fejbe fogja kólintani. És bár Jeremy Irons fia, Max nem volt túl jó választás a főszerepre, az egyik kulcsfontosságú szereplőt, Lady Edithet megformáló, újfent remek Glenn Close ellopja a show-t a magánnyomozó elől, nemcsak a színészi alakítás, de a történet megoldásának szempontjából is. Tehát A ferde ház paradox módon olyan Agatha Christie-rajongóknak ajánlott, akik még nem találkoztak az alapművel, mert így nézve Gilles Paquet-Brenner filmje ugyan formailag unalmas, de cselekményét tekintve feszült családi krimi.

Extrák: Werkfilm, karakterportrék, dokumentumfilm Agatha Christie-ről.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/03 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13592