KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/április
KRÓNIKA
• N. N.: Derek Jarman (1942–1994)
• N. N.: Pályázati eredmények
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Kovács András Bálint: A kisterem és a nagyterem Filmszemle után
• N. N.: A 25. Magyar Filmszemle díjazottjai
• Turcsányi Sándor: Tánc az ördöggel Játékfilm
• Hirsch Tibor: Kelet-európai roncsok Játékfilm
• Báron György: Saját halál Dokumentumfilm
• Hegyi Gyula: A megnyesett répa kizöldül Dokumentumfilm
• Schubert Gusztáv: Szegény gazdagok Szociofilm

• Földényi F. László: Egy jó német Schindler listája
• Mihancsik Zsófia: Spielberg bárkája Kerékasztal-beszélgetés
GREENAWAY
• Ardai Zoltán: Leviatán cicomái A mâconi gyermek

• Bikácsy Gergely: A nyugalom tengere Ozu és Tokió
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Mammut-idők Vasisten gyermekei
• Koltai Ágnes: Emberi színjátékok Fényérzékeny történet
• Dániel Ferenc: A munkásosztály a kocsmába megy Kőzápor
• Dér András: Hűha! Keretbe feszítve
• Hirsch Tibor: A művész, az valaki más Beszélgetés Jon Josttal
FESZTIVÁL
• Kozma György: Milyen rendes gádzsók Cigányfilmek fesztiválja
• Bojár Iván András: Jó utak Latcho Drom
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Apám nevében
• Schubert Gusztáv: Napok romjai
• Koltai Ágnes: Az őrszem
• Turcsányi Sándor: Tökéletes világ
• Kovács András Bálint: Alberto expressz
• Tamás Amaryllis: A két Lotti
• Bíró Péter: Amerika fegyverben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Én, a kém

Csillag Márton

 

Az Én, a kém esetében több szempontból is különleges filmmel van dolgunk. 1. A történet alapjául szolgáló, 1965 és ’68 között futó I Spy című amerikai tévésorozat főszereplői (Bill Cosby és Robert Culp) a médiatörténelem első pepita buddy-párosát alkották, azaz személyükben a képernyőn először alkotott megbonthatatlan kettőst egy fekete és egy fehér figura. 2. Eddie Murphy és Owen Wilson életükben először forgattak együtt B-kategóriásra sikeredett filmet. 3. A forgatás kedvéért Andy Vajna elterelte a hetes buszt.

Az eredetileg prágai akciójelenetekre írt történet középpontjában egy szupertitkos amerikai lopakodó eltűnése áll. A felbecsülhetetlen értékű repülőt egy Gundars nevű nemzetközi bűnöző Budapesten akarja minél jobb áron eladni egy minél veszélyesebb vevőnek Az USA Nemzetbiztonsági Hivatala szép fővárosunkba küldi hát Scott ügynököt (Wilson), hogy a világbajnoki címének megvédésére készülő Kelly Robinson bokszolót (Murphy) pajzsul használva Gundars közelébe jusson, és visszaszerezze a lopakodót. A páros budapesti kalandjai a város világörökséggé nyilvánított részeire korlátozódnak, a kijelölt határokon belül azonban minden száguld és robban. A döcögős történet érdekességét csupán az adja, hogy az aktuális menekülés/kergetés közben hőseink mintha azon gondolkodnának, mi is lehetne a következő lépés egy kevésbé fantáziátlan forgatókönyvben. Nem jut eszükbe semmi. Betty Thomas rendező filmje nem teljesíti vállalásait, hiszen másfél órában szeretne Bond-paródia, buddy-komédia, sikeres tévésorozat filmes adaptációja és a Murphy-életmű méltó darabja lenni. Ami pedig valaha a jobb napokat látott Oliver Wood képeit illeti – Budapest még a Barátok közt főcímében is jobban mutat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/03 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2098