KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/április
KRÓNIKA
• N. N.: Derek Jarman (1942–1994)
• N. N.: Pályázati eredmények
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Kovács András Bálint: A kisterem és a nagyterem Filmszemle után
• N. N.: A 25. Magyar Filmszemle díjazottjai
• Turcsányi Sándor: Tánc az ördöggel Játékfilm
• Hirsch Tibor: Kelet-európai roncsok Játékfilm
• Báron György: Saját halál Dokumentumfilm
• Hegyi Gyula: A megnyesett répa kizöldül Dokumentumfilm
• Schubert Gusztáv: Szegény gazdagok Szociofilm

• Földényi F. László: Egy jó német Schindler listája
• Mihancsik Zsófia: Spielberg bárkája Kerékasztal-beszélgetés
GREENAWAY
• Ardai Zoltán: Leviatán cicomái A mâconi gyermek

• Bikácsy Gergely: A nyugalom tengere Ozu és Tokió
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Mammut-idők Vasisten gyermekei
• Koltai Ágnes: Emberi színjátékok Fényérzékeny történet
• Dániel Ferenc: A munkásosztály a kocsmába megy Kőzápor
• Dér András: Hűha! Keretbe feszítve
• Hirsch Tibor: A művész, az valaki más Beszélgetés Jon Josttal
FESZTIVÁL
• Kozma György: Milyen rendes gádzsók Cigányfilmek fesztiválja
• Bojár Iván András: Jó utak Latcho Drom
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Apám nevében
• Schubert Gusztáv: Napok romjai
• Koltai Ágnes: Az őrszem
• Turcsányi Sándor: Tökéletes világ
• Kovács András Bálint: Alberto expressz
• Tamás Amaryllis: A két Lotti
• Bíró Péter: Amerika fegyverben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Rossz álmok

Kovács Marcell

 

A Hatodik érzék zajos sikerén felbuzdult hollywoodi illetékesek a kifáradni látszó sorozatgyilkosok helyett egyre szívesebben bízzák a riogatást lidércekre, koboldokra és más hazajáró lelkekre.

Sam Raimi fordulatos thrillere ugyan nem kimondottan kísértet-film, mégis remekül illik a Hetedik érzék, Frequency, Temetetlen múlt-sorozatba. Főhőse, a három gyermekét egyedül nevelő fiatal özvegy látnoki képességgel bír. Jövendőmondás a foglalkozása, ő a kerületi jósnő, de pszichológusként és lelki szemetesládaként is funkcionál. Kezdetben csak a felesége kitárulkozását nehezményező dúvad férj támadásaival és az ideggyenge autószerelő-fiú dühkitöréseivel kell megbirkóznia, ám amikor a rendőrség kérésére bekapcsolódik a helyi hatalmasság nyomtalanul eltűnt lányának keresésébe, az ő élete is veszélybe kerül.

Az ismerős motívumokból ügyesen építkező történetet az egykori vagány Raimi pedáns szakszerűséggel tálalja. A kisvárosi realizmust lebegő álomképekkel teszi fátyolossá, majd a megfelelő pillanatban dogmás tombolással trombitál ébresztőt. Pontos, elegáns és kiszámítható; a Gonosz halottak-trilógia elbűvölő zabolátlansága nyomokban sem jellemzi. Egy vakmerő húzása van azért: Keanu Reeves-ből megkísérel gonosz Robert De Nirót varázsolni. Nem jár sikerrel, pedig volt idő, amikor ennél vadabb kunsztokat is gond nélkül teljesített. Például westernt csinált Sharon Stone-nal és Leonardo DiCaprióval, nem is rosszat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/05 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3321