KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/április
KRÓNIKA
• N. N.: Derek Jarman (1942–1994)
• N. N.: Pályázati eredmények
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Kovács András Bálint: A kisterem és a nagyterem Filmszemle után
• N. N.: A 25. Magyar Filmszemle díjazottjai
• Turcsányi Sándor: Tánc az ördöggel Játékfilm
• Hirsch Tibor: Kelet-európai roncsok Játékfilm
• Báron György: Saját halál Dokumentumfilm
• Hegyi Gyula: A megnyesett répa kizöldül Dokumentumfilm
• Schubert Gusztáv: Szegény gazdagok Szociofilm

• Földényi F. László: Egy jó német Schindler listája
• Mihancsik Zsófia: Spielberg bárkája Kerékasztal-beszélgetés
GREENAWAY
• Ardai Zoltán: Leviatán cicomái A mâconi gyermek

• Bikácsy Gergely: A nyugalom tengere Ozu és Tokió
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Mammut-idők Vasisten gyermekei
• Koltai Ágnes: Emberi színjátékok Fényérzékeny történet
• Dániel Ferenc: A munkásosztály a kocsmába megy Kőzápor
• Dér András: Hűha! Keretbe feszítve
• Hirsch Tibor: A művész, az valaki más Beszélgetés Jon Josttal
FESZTIVÁL
• Kozma György: Milyen rendes gádzsók Cigányfilmek fesztiválja
• Bojár Iván András: Jó utak Latcho Drom
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Apám nevében
• Schubert Gusztáv: Napok romjai
• Koltai Ágnes: Az őrszem
• Turcsányi Sándor: Tökéletes világ
• Kovács András Bálint: Alberto expressz
• Tamás Amaryllis: A két Lotti
• Bíró Péter: Amerika fegyverben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sebhelyek

Mátyás Péter

 

Steven Seagal ezúttal öntörvényű, a szabályokat állandóan felrúgó és heves vérmérsékletű zsarut játszik. Célja Detroit városának megtisztítása a bűnözőktől és a korrupt rendőröktől. Nem bízhat senkiben, a bűn egyenruhában parádézik az utcákon. A keményfejű igazságosztó bosszúhadjárata azonban érdektelenné válik a cselekmény sematizmusa és a fordulatok kiszámíthatósága következtében. A rossz fiúk elszántsága és idiotizmusa a Hupikék törpikék gonosz varázslójának színvonalával vetekszik. A fiatal és szép, ámde feladatának ellátására tökéletesen alkalmatlan rendőrfőnöknő alakja pedig még a képregények hitelességével sem rendelkezik. A felületesen megrajzolt karakterek miatt a hangsúlyt inkább a látványos autósüldözések és pirotechnikai tűzijátékok kapják. Az Öld meg Rómeót! stábja most sem bízott semmit a véletlenre. A mai igényeknek megfelelően durvára hangszerelt, csonttörő verekedéseket megfűszerezték még a Hegylakóból ismerős kardvívó párbajjal is. A külsődleges elemek elburjánzásával szemben a humor jelenthetné a kiutat. A főhős részvétele a társadalmi beilleszkedést elősegítő csoportterápián vagy visszaminősítése közlekedési rendőrré a film legsikerültebb részei. Az utóbbi jelenetben a forgalomirányítóként teljes káoszt okozó, de színészi képességeivel még mindig adós maradó Seagal végre adekvát szerepével. Az irónia azonban csak rövid ideig vendégeskedik, gyorsan átadja helyét az értelmetlen erőszaknak és a folyamatosan dübörgő rap zenének.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/07 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3386