KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/április
KRÓNIKA
• N. N.: Derek Jarman (1942–1994)
• N. N.: Pályázati eredmények
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Kovács András Bálint: A kisterem és a nagyterem Filmszemle után
• N. N.: A 25. Magyar Filmszemle díjazottjai
• Turcsányi Sándor: Tánc az ördöggel Játékfilm
• Hirsch Tibor: Kelet-európai roncsok Játékfilm
• Báron György: Saját halál Dokumentumfilm
• Hegyi Gyula: A megnyesett répa kizöldül Dokumentumfilm
• Schubert Gusztáv: Szegény gazdagok Szociofilm

• Földényi F. László: Egy jó német Schindler listája
• Mihancsik Zsófia: Spielberg bárkája Kerékasztal-beszélgetés
GREENAWAY
• Ardai Zoltán: Leviatán cicomái A mâconi gyermek

• Bikácsy Gergely: A nyugalom tengere Ozu és Tokió
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Mammut-idők Vasisten gyermekei
• Koltai Ágnes: Emberi színjátékok Fényérzékeny történet
• Dániel Ferenc: A munkásosztály a kocsmába megy Kőzápor
• Dér András: Hűha! Keretbe feszítve
• Hirsch Tibor: A művész, az valaki más Beszélgetés Jon Josttal
FESZTIVÁL
• Kozma György: Milyen rendes gádzsók Cigányfilmek fesztiválja
• Bojár Iván András: Jó utak Latcho Drom
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Apám nevében
• Schubert Gusztáv: Napok romjai
• Koltai Ágnes: Az őrszem
• Turcsányi Sándor: Tökéletes világ
• Kovács András Bálint: Alberto expressz
• Tamás Amaryllis: A két Lotti
• Bíró Péter: Amerika fegyverben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sirens

Szirének

Sneé Péter

Kecsegtető történet a szabadság és a szerelem összefonódásáról. Emlékszünk talán még a hatvanas, hetvenes évek hasonló témájú jugoszláv filmjeire, micsoda tűz csapott ki azokból, s a béklyó elvetésének mekkora örömét árasztották. Szinte izzott, sistergett a vászon. John Duigan mindebből programot csinál és korrektül, angolos hidegvérrel mondja föl a leckét. Egy Sidney-i kiállításról eltanácsolják Norma Lindsay pornografikusnak ítélt festményét a harmincas években. Fiatal lelkészt küldenek az alkotóhoz, hogy rávegyék az önkéntes visszalépésre. Anthony feleségével látogat a farmra, ahol a művész családja és aktmodelljei fogadják. Vendéglátóik szabados életvitele mindkettőjüket fölháborítja, ám hatása alól egyikük sem vonhatja ki magát.

Pikáns helyzet, förgeteges komédiára és fontos igazságok megfogalmazására egyaránt kitűnő, töméntelen, kopogó mondaton kívül mégsem csihol ki egyebet az írórendezőből. Fecsegnek tehát szereplői, játékuk pedig halovány. Ausztrália csodálatos ősparkjairól sem készülhetett ennyire bágyadt, fakó tudósítás. Duiganból hiányzik a légkör iránti érzék. Filmje oly pezsdítő, mintha lelkipásztor hősére hagyta volna a tobzódó bujaság ábrázolását. Almos szirénjeitől akár postajáratban közlekedhetnénk Kirké szigete és Szkülla között.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/01 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=40