KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/április
KRÓNIKA
• N. N.: Derek Jarman (1942–1994)
• N. N.: Pályázati eredmények
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Kovács András Bálint: A kisterem és a nagyterem Filmszemle után
• N. N.: A 25. Magyar Filmszemle díjazottjai
• Turcsányi Sándor: Tánc az ördöggel Játékfilm
• Hirsch Tibor: Kelet-európai roncsok Játékfilm
• Báron György: Saját halál Dokumentumfilm
• Hegyi Gyula: A megnyesett répa kizöldül Dokumentumfilm
• Schubert Gusztáv: Szegény gazdagok Szociofilm

• Földényi F. László: Egy jó német Schindler listája
• Mihancsik Zsófia: Spielberg bárkája Kerékasztal-beszélgetés
GREENAWAY
• Ardai Zoltán: Leviatán cicomái A mâconi gyermek

• Bikácsy Gergely: A nyugalom tengere Ozu és Tokió
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Mammut-idők Vasisten gyermekei
• Koltai Ágnes: Emberi színjátékok Fényérzékeny történet
• Dániel Ferenc: A munkásosztály a kocsmába megy Kőzápor
• Dér András: Hűha! Keretbe feszítve
• Hirsch Tibor: A művész, az valaki más Beszélgetés Jon Josttal
FESZTIVÁL
• Kozma György: Milyen rendes gádzsók Cigányfilmek fesztiválja
• Bojár Iván András: Jó utak Latcho Drom
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Apám nevében
• Schubert Gusztáv: Napok romjai
• Koltai Ágnes: Az őrszem
• Turcsányi Sándor: Tökéletes világ
• Kovács András Bálint: Alberto expressz
• Tamás Amaryllis: A két Lotti
• Bíró Péter: Amerika fegyverben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

David Lynch

Veszett a világ (Wild at Heart)

Koltai Ágnes

 

Wild at Heart – sokértelmű, nehezen lefordítható cím; Vadszívű, Vadul a szív, Szívében durva. Mind-mind lehetséges címe egy furcsa amerikai regénynek és filmnek. A regényt a nálunk teljesen ismeretten Barry Giftord írta, a filmet az Elefántember és a Kék bársony bizarrságokra éhes alkotója, David Lynch rendezte. Kettejük találkozása talán szükségszerű. Bár homlokegyenest más világban nőttek fel, élményeik, iskoláik és művészi tapasztalataik különbözőek, mégis ugyanannak az Amerikának gyermekei. Gifford mögött komoly irodalmi munkásság, Lynch mögött pedig gazdag művészi próbálkozás áll. Mindketten tobzódnak a kifejezés! formákban (Gifford nemcsak regényeket, novellákat és verseket ír, hanem tanulmányokat is; Lynch nem csupán rendez, dalszövegeket is ír, de igazából a festészet érdekli). Mindketten a művészi szabályok felrúgásával és a komolytalan komolykodással verték fel a posztmodern utáni világ halálos csendjét.

Gifford–Lynch többszólamú címével nem angol nyelvterületen úgy tetszik nehezen birkóznak meg. A tavalyi Cannes-i nagy díjas filmnek a franciák az egyszerűség kedvéért a két főszereplő neve után a Sailor és Lula címet adták, nálunk pedig a meglehetősen döccenős, a regény és a film atmoszférájához alig kapcsolódó Veszett a világ címen forgalmazzák a filmet, s jelentetik meg a regényt. Márpedig a Wild at Heart a vadság, s nem a veszettség regénye, filmje. Méghozzá különös regénye és filmje. Olvastán és láttán szeretjük vagy netán elvetjük, egy biztos: eredetiségét aligha vitathatjuk.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/05 14. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4110