KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/április
KRÓNIKA
• N. N.: Derek Jarman (1942–1994)
• N. N.: Pályázati eredmények
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Kovács András Bálint: A kisterem és a nagyterem Filmszemle után
• N. N.: A 25. Magyar Filmszemle díjazottjai
• Turcsányi Sándor: Tánc az ördöggel Játékfilm
• Hirsch Tibor: Kelet-európai roncsok Játékfilm
• Báron György: Saját halál Dokumentumfilm
• Hegyi Gyula: A megnyesett répa kizöldül Dokumentumfilm
• Schubert Gusztáv: Szegény gazdagok Szociofilm

• Földényi F. László: Egy jó német Schindler listája
• Mihancsik Zsófia: Spielberg bárkája Kerékasztal-beszélgetés
GREENAWAY
• Ardai Zoltán: Leviatán cicomái A mâconi gyermek

• Bikácsy Gergely: A nyugalom tengere Ozu és Tokió
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Mammut-idők Vasisten gyermekei
• Koltai Ágnes: Emberi színjátékok Fényérzékeny történet
• Dániel Ferenc: A munkásosztály a kocsmába megy Kőzápor
• Dér András: Hűha! Keretbe feszítve
• Hirsch Tibor: A művész, az valaki más Beszélgetés Jon Josttal
FESZTIVÁL
• Kozma György: Milyen rendes gádzsók Cigányfilmek fesztiválja
• Bojár Iván András: Jó utak Latcho Drom
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Apám nevében
• Schubert Gusztáv: Napok romjai
• Koltai Ágnes: Az őrszem
• Turcsányi Sándor: Tökéletes világ
• Kovács András Bálint: Alberto expressz
• Tamás Amaryllis: A két Lotti
• Bíró Péter: Amerika fegyverben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bízzál bennem!

Koltai Ágnes

 

A szörnyek, a földönkívüliek és a programozott gyilkosok korában már-már szerethetjük ezt a kedvesen semmitmondó és nagyvonalúan csacska thriller-burleszket. Mert a Nadine, ez a bohókás krimi-retro a bűnügyi történet és a vígjáték vegyítésével feloldja a nézőben a gyilkosság utáni űrt. Itt az erőszak nem feltétlenül erőszakot szül, s a sérelmek sem kívánnak azonnali véres megtorlást.

A történet 1954-ben, a Texas állambeli Austinben játszódik, s úgy bonyolódik, mint a csöncsöngyűrű gyerekjáték: mindenki egy bizonyos képet keres, ami éppen nem annál van, akinek kellene. Öreg kocsik, lerobbant kisvárosi házak és életek díszítik a komikus képüldözést. Minden olyan ismerősen lepusztult, kisstílű, még a gyilkos szerepét magára öltő Rip Torn is csak amolyan hétvégi, műkedvelő gazembert játszik. Róbert Benton, aki a Bonnie és Clyde s a Rossz társaság forgatókönyvírójaként, illetve a Kramer kontra Kramer és a Helyek a szívben rendezőjeként megmutatta már, hogy tökéletesen ismeri a hollywoodi filmes észjárást, ezúttal a könnyed francia bűnügyi komédiákból merített. Láthatóan Philippe de Brocát tartja a legtöbbre, olyannyira, hogy halhatatlan poénját is kölcsönvette. Azt a kópésan otromba megjegyzést, amit Belmondo tett az Egy kínai viszontagságai Kínában című filmben, amikor félénk szolgája szóvá tette, hogy fél a hegy tetején, s majd kiugrik a szíve. A jó tanács, mint tudjuk, így szólt: „jól szorítsa össze a seggét”. Ezt az utasítást kapja a Nadine-t alakító Kim Basinger is, amikor egy ingatag létrán kell másznia. Hát ennyit az amerikai filmről, amely megmutatja szegény európai testvéreinek, hogy mi a sikeres mozi titka: végy egy jó ötletet mástól.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/08 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4407