KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/április
KRÓNIKA
• N. N.: Derek Jarman (1942–1994)
• N. N.: Pályázati eredmények
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Kovács András Bálint: A kisterem és a nagyterem Filmszemle után
• N. N.: A 25. Magyar Filmszemle díjazottjai
• Turcsányi Sándor: Tánc az ördöggel Játékfilm
• Hirsch Tibor: Kelet-európai roncsok Játékfilm
• Báron György: Saját halál Dokumentumfilm
• Hegyi Gyula: A megnyesett répa kizöldül Dokumentumfilm
• Schubert Gusztáv: Szegény gazdagok Szociofilm

• Földényi F. László: Egy jó német Schindler listája
• Mihancsik Zsófia: Spielberg bárkája Kerékasztal-beszélgetés
GREENAWAY
• Ardai Zoltán: Leviatán cicomái A mâconi gyermek

• Bikácsy Gergely: A nyugalom tengere Ozu és Tokió
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Mammut-idők Vasisten gyermekei
• Koltai Ágnes: Emberi színjátékok Fényérzékeny történet
• Dániel Ferenc: A munkásosztály a kocsmába megy Kőzápor
• Dér András: Hűha! Keretbe feszítve
• Hirsch Tibor: A művész, az valaki más Beszélgetés Jon Josttal
FESZTIVÁL
• Kozma György: Milyen rendes gádzsók Cigányfilmek fesztiválja
• Bojár Iván András: Jó utak Latcho Drom
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Apám nevében
• Schubert Gusztáv: Napok romjai
• Koltai Ágnes: Az őrszem
• Turcsányi Sándor: Tökéletes világ
• Kovács András Bálint: Alberto expressz
• Tamás Amaryllis: A két Lotti
• Bíró Péter: Amerika fegyverben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Balkán Expressz

Upor László

 

A Balkán Expressz egy zenekar, amelynek tagjai (tolvajok, kisstílű gazemberek) civilben hol együtt, hol külön-külön ”zenélnek” 1940– 41 dúlt Szerbiájában. A politika nem érdekli őket, „csak élni akarnak”, s minden helyzetben feltalálják magukat. A németek bevonulása után mégis kutyaszorítóba kerülnek: egyszerre kell bizonyítaniuk, hogy nem ellenállók és hogy nem kollaboránsok. Vesztüket is ez a kettős kényszer okozza: nem tudnak idejében elmenekülni egy bálról, ahol a németeknek zenélnek, miközben a partizánok (az ő segítségükkel) merényletet készítenek elő.

A Balkán Expressz háborús kalandfilm. Kalandos történet – azaz mese, amelyben a figuráknak és a helyzeteknek – ha elég érdekesek – nem kell feltétlenül hiteleseknek is lenniük (utóbbi persze nem árt).

Ám amikor a film megkísérli komolyan venni magát, amikor a háborús háttér felvetette etikai kérdések (igen felszínes) taglalásába kezd, hamissá válnak a romantikus sablonok. Az élet belopakodott a mesébe.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/07 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5775