KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/április
KRÓNIKA
• N. N.: Derek Jarman (1942–1994)
• N. N.: Pályázati eredmények
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Kovács András Bálint: A kisterem és a nagyterem Filmszemle után
• N. N.: A 25. Magyar Filmszemle díjazottjai
• Turcsányi Sándor: Tánc az ördöggel Játékfilm
• Hirsch Tibor: Kelet-európai roncsok Játékfilm
• Báron György: Saját halál Dokumentumfilm
• Hegyi Gyula: A megnyesett répa kizöldül Dokumentumfilm
• Schubert Gusztáv: Szegény gazdagok Szociofilm

• Földényi F. László: Egy jó német Schindler listája
• Mihancsik Zsófia: Spielberg bárkája Kerékasztal-beszélgetés
GREENAWAY
• Ardai Zoltán: Leviatán cicomái A mâconi gyermek

• Bikácsy Gergely: A nyugalom tengere Ozu és Tokió
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Mammut-idők Vasisten gyermekei
• Koltai Ágnes: Emberi színjátékok Fényérzékeny történet
• Dániel Ferenc: A munkásosztály a kocsmába megy Kőzápor
• Dér András: Hűha! Keretbe feszítve
• Hirsch Tibor: A művész, az valaki más Beszélgetés Jon Josttal
FESZTIVÁL
• Kozma György: Milyen rendes gádzsók Cigányfilmek fesztiválja
• Bojár Iván András: Jó utak Latcho Drom
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Apám nevében
• Schubert Gusztáv: Napok romjai
• Koltai Ágnes: Az őrszem
• Turcsányi Sándor: Tökéletes világ
• Kovács András Bálint: Alberto expressz
• Tamás Amaryllis: A két Lotti
• Bíró Péter: Amerika fegyverben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Kolónia

Ardai Zoltán

 

Az NDK-beli alkotógárda ezzel a politikai krimivel a nácizmus egykor szertefröccsent sejtjeinek mai, eleven lüktetésére kívánta felhívni a figyelmet. A megtörtént eseményeken alapuló cselekmény egy meg nem nevezett dél-amerikai országban játszódik, olasz stílusmintákhoz igazított tálalásban. Váratlan lövések, egy halott a helyi Német Öregek Otthona galériáján. Az áldozat később eltűnik a tepsiből. Titkok... Nyomukba eredve Oswaldo, az egyik vezető napilap legelszántabb riportere mind beljebb jut egy állami védettséget élvező szervezet „bugyraiba”. Végül már nem is tud mit kezdeni megszerzett információival: nem szabadul.

Hogy miként lett ebből langyos néznivaló, amely még egy közepesebb maffiafilm kontúros nyomát sem hagyja az utcára lépő nézőben, az nehezen érthető. Nem csak nagy tehetség érheti el, hogy némi feszessége legyen a vásznon az aggodalmaskodó szeretővel, vagy a türelmetlen felsőbbséggel folytatott elmaradhatatlan vitáknak. Elég lenne többet meríteni a mintául vett, jól kimunkált sztenderdek rendszeréből. Ezeket alulmúlni sértőbb, mint az, ha csak inzert közölné: „a főnök, félelmében, veszélyezteti a bátrak sikerét”. Színes mozgást a betűkkel is el lehetne érni. Furcsává azonban éppen az teszi A Kolónia gyengeségeit, hogy amikor maga a szörny jelenik meg előttünk, egy keresztény mezőgazdasági munkakollektíva (és kapcsolatai) álarcában, helyenként valamivel még a kiérdemesült sematizmus nívója fölé is emelkedik a színvonal. Azt a benyomást keltve, hogy talán mégsem volt teljesen fölösleges ezt a filmet elkészíteni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/02 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6676