KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/április
KRÓNIKA
• N. N.: Derek Jarman (1942–1994)
• N. N.: Pályázati eredmények
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Kovács András Bálint: A kisterem és a nagyterem Filmszemle után
• N. N.: A 25. Magyar Filmszemle díjazottjai
• Turcsányi Sándor: Tánc az ördöggel Játékfilm
• Hirsch Tibor: Kelet-európai roncsok Játékfilm
• Báron György: Saját halál Dokumentumfilm
• Hegyi Gyula: A megnyesett répa kizöldül Dokumentumfilm
• Schubert Gusztáv: Szegény gazdagok Szociofilm

• Földényi F. László: Egy jó német Schindler listája
• Mihancsik Zsófia: Spielberg bárkája Kerékasztal-beszélgetés
GREENAWAY
• Ardai Zoltán: Leviatán cicomái A mâconi gyermek

• Bikácsy Gergely: A nyugalom tengere Ozu és Tokió
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Mammut-idők Vasisten gyermekei
• Koltai Ágnes: Emberi színjátékok Fényérzékeny történet
• Dániel Ferenc: A munkásosztály a kocsmába megy Kőzápor
• Dér András: Hűha! Keretbe feszítve
• Hirsch Tibor: A művész, az valaki más Beszélgetés Jon Josttal
FESZTIVÁL
• Kozma György: Milyen rendes gádzsók Cigányfilmek fesztiválja
• Bojár Iván András: Jó utak Latcho Drom
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Apám nevében
• Schubert Gusztáv: Napok romjai
• Koltai Ágnes: Az őrszem
• Turcsányi Sándor: Tökéletes világ
• Kovács András Bálint: Alberto expressz
• Tamás Amaryllis: A két Lotti
• Bíró Péter: Amerika fegyverben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Főúr, tűnés!

Domonkos László

 

No lám: elég csak átkukkantani a szomszédba, s máris láthatjuk, másutt is mennyire dívik az „ügyeskedés”. Például vannak, akik fizetőpincérnek adják ki magukat a legkülönbözőbb prágai éttermekben, s így jutnak bőséges mellékeshez, miként Smoljak filmjének hőse. A Főúr, tűnés! pénzéhes és szoknyapecér Dalibor Vranáját könnyű rokonszenvünkbe fogadni: aranyos csirkefogó. Afféle szelíd fejcsóválással nézhetjük kalandjait. Persze, segítségére van a könnyed, szellemes, s főképp klasszikus vígjáték-receptek minden anyagát-fogását fölvonultató rendezés. Talán csak a habostorta-dobálás hiányzik.

Irigylésre méltóan jó szórakozást nyújtó, biztos kézzel formált vígjátékot látunk tehát; az álfőpincérekhez hasonló ügyeskedőkért bizonyára nem kell a szomszédba mennünk, ám élvezetes komédiáért, félő hogy igen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/04 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7131