KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/április
KRÓNIKA
• N. N.: Derek Jarman (1942–1994)
• N. N.: Pályázati eredmények
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Kovács András Bálint: A kisterem és a nagyterem Filmszemle után
• N. N.: A 25. Magyar Filmszemle díjazottjai
• Turcsányi Sándor: Tánc az ördöggel Játékfilm
• Hirsch Tibor: Kelet-európai roncsok Játékfilm
• Báron György: Saját halál Dokumentumfilm
• Hegyi Gyula: A megnyesett répa kizöldül Dokumentumfilm
• Schubert Gusztáv: Szegény gazdagok Szociofilm

• Földényi F. László: Egy jó német Schindler listája
• Mihancsik Zsófia: Spielberg bárkája Kerékasztal-beszélgetés
GREENAWAY
• Ardai Zoltán: Leviatán cicomái A mâconi gyermek

• Bikácsy Gergely: A nyugalom tengere Ozu és Tokió
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Mammut-idők Vasisten gyermekei
• Koltai Ágnes: Emberi színjátékok Fényérzékeny történet
• Dániel Ferenc: A munkásosztály a kocsmába megy Kőzápor
• Dér András: Hűha! Keretbe feszítve
• Hirsch Tibor: A művész, az valaki más Beszélgetés Jon Josttal
FESZTIVÁL
• Kozma György: Milyen rendes gádzsók Cigányfilmek fesztiválja
• Bojár Iván András: Jó utak Latcho Drom
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Apám nevében
• Schubert Gusztáv: Napok romjai
• Koltai Ágnes: Az őrszem
• Turcsányi Sándor: Tökéletes világ
• Kovács András Bálint: Alberto expressz
• Tamás Amaryllis: A két Lotti
• Bíró Péter: Amerika fegyverben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A cukor

Fekete Ibolya

Ha csak valamit is tudnék a tőzsdéről azonkívül, hogy a kapitalizmus egyik legboszorkányosabb intézménye, biztosan élvezném a filmet; e témakörben szerzett ismereteim azonban merőben elméleti jellegűek, így aztán ülök a nézőtéren, mint egy idegen ország kabaréjában, ahol laposnak tűnő poénokon harsányan nevetnek a hazaiak, lévén hogy ők ismerik a kontextust.

Azt még értem, hogy nagymenők nagyban manipulálnak holmi árfolyamokkal, agyafúrt manőverekkel, de a részletek kidolgozását csüggedten feladom úgy a huszadik perc táján, amikor is egy átverés lényegét a „határidőpiac-meghatalmazás” aláíratása képezi.

Persze élvezhetőbb eseményei is vannak a filmnek: két tüneményesen kisstílű szélhámos kalandjai, ama bizonyos kis halaké, akiket a kapitalizmus farkastörvénye szerint előbb-utóbb megesznek majd, csak addig még gyorsan egy nagy játszmába kezdenek. De mire végre eljutunk a valódi mulatságig, a mafla, szemüveges ellenség nadrágjának miszlikbe szabdalásáig vagy a klasszikusan francia fintorokkal megfűszerezett szex-jelenetekig, addigra a történetnek csaknem kétharmadán túl vagyunk.

Elvitathatatlan erénye a filmnek három remek színész játéka. Michel Piccoli nyúlfarknyi szerepben és kopaszon is ragyogó. Jean Carmet kisembere ugyancsak hagyományos francia vígjátéki erényeket mutat: kapzsi, gyáva és utálatos pofozógép, s mégis megőrzi csipetnyi szeretetreméltóságát. Gérard Depardieu tőzsdéző vagánya pedig minden pillanatban elragadó; telivér gesztusai majd szétrepesztik a film gyönge szövetét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/10 42-43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7702