KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/április
KRÓNIKA
• N. N.: Derek Jarman (1942–1994)
• N. N.: Pályázati eredmények
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Kovács András Bálint: A kisterem és a nagyterem Filmszemle után
• N. N.: A 25. Magyar Filmszemle díjazottjai
• Turcsányi Sándor: Tánc az ördöggel Játékfilm
• Hirsch Tibor: Kelet-európai roncsok Játékfilm
• Báron György: Saját halál Dokumentumfilm
• Hegyi Gyula: A megnyesett répa kizöldül Dokumentumfilm
• Schubert Gusztáv: Szegény gazdagok Szociofilm

• Földényi F. László: Egy jó német Schindler listája
• Mihancsik Zsófia: Spielberg bárkája Kerékasztal-beszélgetés
GREENAWAY
• Ardai Zoltán: Leviatán cicomái A mâconi gyermek

• Bikácsy Gergely: A nyugalom tengere Ozu és Tokió
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Mammut-idők Vasisten gyermekei
• Koltai Ágnes: Emberi színjátékok Fényérzékeny történet
• Dániel Ferenc: A munkásosztály a kocsmába megy Kőzápor
• Dér András: Hűha! Keretbe feszítve
• Hirsch Tibor: A művész, az valaki más Beszélgetés Jon Josttal
FESZTIVÁL
• Kozma György: Milyen rendes gádzsók Cigányfilmek fesztiválja
• Bojár Iván András: Jó utak Latcho Drom
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Apám nevében
• Schubert Gusztáv: Napok romjai
• Koltai Ágnes: Az őrszem
• Turcsányi Sándor: Tökéletes világ
• Kovács András Bálint: Alberto expressz
• Tamás Amaryllis: A két Lotti
• Bíró Péter: Amerika fegyverben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A tajga császárának végnapjai

Bende Monika

Bevallom, gyerekkoromban elfordultam egy ilyen filmcím olvastán; bár a hatvanas évek legelején kezdtem moziba járni, azért még nekem is kijutott az ellenséges ügynökök, kulákok, nacionalisták cselvetéseiből a filmekben. De Gajdart nem ismerem, nekem már nem volt kötelező olvasmány sem a Timur és csapata sem a Csuk és Gek. Úgy mondják írójuk nem volt híján a tehetségnek: ezek a könyvek nem hemzsegtek a „szovjetellenes bérencektől”, holott korának irodalma szorgosan termelte őket.

Arkagyij Petrovics Golikovról szól ez a (gyanús című) film, a tizenhét éves ezredparancsnokról, írói nevén Gajdarról. Hál’ istennek ez a legeslegutolsó kockákon derül ki, így nem bosszantóak az életrajzi filmek vélt, vagy valóságos belemagyarázásai. (Még utólag is nehezen ugrott helyére, hogy miért ízlelgeti a fiatal tiszt oly kedvtelve a hakasz „gajdar” – hová – szót.) Végül is kedves film ez és semmivel sem marad alatta a nyugati kalandfilmek profizmusának – ámbár nincs híjával azok hibáinak sem.

1922-ben a távol-keleti Jenyiszej körzetben Golikov (Gajdar) a hakaszokat maga mellé állítva tönkreveri Szolovjov bandáját, világgá kergeti a „tajga császárát”. Ez a Szolovjov minden csavarintás ellenére sematikus figura: ő a kalandfilmek népmeséi gonosz embere; Golikov pedig a furfangos eszű legény. (Érdekes, hogy a mesemondók mennyire bíznak a fiatalokban.) A számunkra újonnan felfedezett tajga nemcsak szép (akár az amerikai kanyonok), de karakterizálja is az érdekes, szép arcú hakaszokat.

Friss tempója, Andrej Rosztockij mai magabiztossága kölykösen fiatalossá teszi a filmet. A nyolc-tizenévesek, úgy gondolom, ezért azonosulnak majd a figurákkal.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/03 42. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7950