KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/április
KRÓNIKA
• N. N.: Derek Jarman (1942–1994)
• N. N.: Pályázati eredmények
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Kovács András Bálint: A kisterem és a nagyterem Filmszemle után
• N. N.: A 25. Magyar Filmszemle díjazottjai
• Turcsányi Sándor: Tánc az ördöggel Játékfilm
• Hirsch Tibor: Kelet-európai roncsok Játékfilm
• Báron György: Saját halál Dokumentumfilm
• Hegyi Gyula: A megnyesett répa kizöldül Dokumentumfilm
• Schubert Gusztáv: Szegény gazdagok Szociofilm

• Földényi F. László: Egy jó német Schindler listája
• Mihancsik Zsófia: Spielberg bárkája Kerékasztal-beszélgetés
GREENAWAY
• Ardai Zoltán: Leviatán cicomái A mâconi gyermek

• Bikácsy Gergely: A nyugalom tengere Ozu és Tokió
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Mammut-idők Vasisten gyermekei
• Koltai Ágnes: Emberi színjátékok Fényérzékeny történet
• Dániel Ferenc: A munkásosztály a kocsmába megy Kőzápor
• Dér András: Hűha! Keretbe feszítve
• Hirsch Tibor: A művész, az valaki más Beszélgetés Jon Josttal
FESZTIVÁL
• Kozma György: Milyen rendes gádzsók Cigányfilmek fesztiválja
• Bojár Iván András: Jó utak Latcho Drom
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Apám nevében
• Schubert Gusztáv: Napok romjai
• Koltai Ágnes: Az őrszem
• Turcsányi Sándor: Tökéletes világ
• Kovács András Bálint: Alberto expressz
• Tamás Amaryllis: A két Lotti
• Bíró Péter: Amerika fegyverben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy igaz ügy

Tamás Amaryllis

Elia Kazan feldolgozta már a Bumerángban a hatalomnak és az erőszaknak e rémdrámáját. Az alaptörténet szerint egy, a halálbüntetést ellenző harvardi jogászprofesszor (Sean Connery) – mint Henoch, az első próféta, aki a Teremtőnek kézbesítette a bukott angyalok kérvényét – egy nyolc esztendeje börtönbe zárt, feltételezett gyermekgyilkost kívánna a villamosszéktől megmenteni. Úgy perel a talán okkal elítélt férfi életéért, ahogy bibliai elődje is tette volna – gyűlölet nélkül. A zavar, az őrület, a félelem roppant trágyagödrében, a börtönvilágban dúsan termő kényszerképzetek mocsarában nincs helye morálprédikációnak. A védőügyvéd tisztában van azzal, a Gonosz nem térhet meg. Feladata annyi, hogy kiderítse, vajon a rab, vagy szadista fogvatartói a valódi hóhérlók. A gyávaság, a kegyetlenség képei uralják a vásznat. Az ember legvisszataszítóbb, hüllő-lényege testesül meg mindkét oldalon, ítélkezők és elítéltek gyilkos párharcában. Az efféle önbíráskodáson alapuló pankrációnak a sportszerűséghez semmi köze sincs. Az igaz ügyhöz se sok – Kazan Bumerángja találóbb cím volt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/06 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=893