KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/április
KRÓNIKA
• N. N.: Derek Jarman (1942–1994)
• N. N.: Pályázati eredmények
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Kovács András Bálint: A kisterem és a nagyterem Filmszemle után
• N. N.: A 25. Magyar Filmszemle díjazottjai
• Turcsányi Sándor: Tánc az ördöggel Játékfilm
• Hirsch Tibor: Kelet-európai roncsok Játékfilm
• Báron György: Saját halál Dokumentumfilm
• Hegyi Gyula: A megnyesett répa kizöldül Dokumentumfilm
• Schubert Gusztáv: Szegény gazdagok Szociofilm

• Földényi F. László: Egy jó német Schindler listája
• Mihancsik Zsófia: Spielberg bárkája Kerékasztal-beszélgetés
GREENAWAY
• Ardai Zoltán: Leviatán cicomái A mâconi gyermek

• Bikácsy Gergely: A nyugalom tengere Ozu és Tokió
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Mammut-idők Vasisten gyermekei
• Koltai Ágnes: Emberi színjátékok Fényérzékeny történet
• Dániel Ferenc: A munkásosztály a kocsmába megy Kőzápor
• Dér András: Hűha! Keretbe feszítve
• Hirsch Tibor: A művész, az valaki más Beszélgetés Jon Josttal
FESZTIVÁL
• Kozma György: Milyen rendes gádzsók Cigányfilmek fesztiválja
• Bojár Iván András: Jó utak Latcho Drom
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Apám nevében
• Schubert Gusztáv: Napok romjai
• Koltai Ágnes: Az őrszem
• Turcsányi Sándor: Tökéletes világ
• Kovács András Bálint: Alberto expressz
• Tamás Amaryllis: A két Lotti
• Bíró Péter: Amerika fegyverben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

23-as szám

Vízer Balázs

The Number 23 – amerikai, 2007. Rendezte: Joel Schumacher. Írta: Fernley Phillips. Kép: Matthew Libatique. Zene: Harry Gregson-Williams. Szereplők: Jim Carrey (Walter), Virginia Madsen (Agatha), Logan Lerman (Robin), Danny Huston (French), Rhona Mitra (Laura). Gyártó: New Line Cinema / Contrafilm. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 95 perc.

 

Azt mondják, a 23-as szám vagy annak valamely permutációja mindenhol ott van, különböző baljós dátumokban vagy betűk számában, de ez pár perc után érdektelenné válik, még akkor is, ha maga Jim Carrey ismételgeti.

Joel Schumacher (Batman és Robin, A fülke) számmisztikai thrillerének nyilván az a mondanivalója, hogy ha a 23-as csökönyösen újra és újra felbukkan valakinek az életében, az a sorsszerűséget dörgöli az illető orra alá. Akiről most beszélünk, az Walter Sparrow (Carrey), aki halk szavú sintér – e nyilván jelképszerű foglakozásnak csak az első öt percben van jelentősége, aztán elfelejtődik –, aki feleségétől egy könyvet kap ajándékba, és ebből lesz a baj. Részben azért, mert Schumacher úgy döntött, hogy a regény főhőse, a borongós kedvű magándetektív, Fingerling (szintén Carrey) kalandjait külön szálként is megeleveníti, ráadásul neo noir stílusban, másrészt pedig azért, mert Walter különös hasonlóságokat vél felfedezni az olvasottak és saját élete közt. És mivel pszichothrillerről beszélünk, környezetére is gyanakvó hősünk egyre paranoiásabban kutat egy nyilvánvaló titok után, és a szálak egy régi gyilkossághoz vezetnek.

Leszámítva a helyenként csak modoros, máshol gyakorlatilag röhejes magánszimat szálat, ami egy olcsó és buta képregény-feldolgozásra hajaz, a film a játékidő kétharmadáig képes komoly feszültséget és némi várakozást kelteni, Carrey pedig, ha nem is zseniális, de hihető drámai alakítást nyújt – igaz, az Ember a Holdon vagy az Egy makulátlan elme örök ragyogása után ennek nincs komoly újdonságértéke. Az is igaz, utóbbi filmekben jól megírt szerepekben remek partnereket kapott, itt viszont Virginia Madsen és Danny Huston csak rezonánsnak került mellé. Így aztán Carreynek egyedül kell elvinnie a hátán egy rosszul megírt forgatókönyvet és egy banális befejezést, és persze minden Joel Schumacherrel kapcsolatos esetleges ellenérzést.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/06 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9027