KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/április
KRÓNIKA
• N. N.: Derek Jarman (1942–1994)
• N. N.: Pályázati eredmények
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Kovács András Bálint: A kisterem és a nagyterem Filmszemle után
• N. N.: A 25. Magyar Filmszemle díjazottjai
• Turcsányi Sándor: Tánc az ördöggel Játékfilm
• Hirsch Tibor: Kelet-európai roncsok Játékfilm
• Báron György: Saját halál Dokumentumfilm
• Hegyi Gyula: A megnyesett répa kizöldül Dokumentumfilm
• Schubert Gusztáv: Szegény gazdagok Szociofilm

• Földényi F. László: Egy jó német Schindler listája
• Mihancsik Zsófia: Spielberg bárkája Kerékasztal-beszélgetés
GREENAWAY
• Ardai Zoltán: Leviatán cicomái A mâconi gyermek

• Bikácsy Gergely: A nyugalom tengere Ozu és Tokió
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Mammut-idők Vasisten gyermekei
• Koltai Ágnes: Emberi színjátékok Fényérzékeny történet
• Dániel Ferenc: A munkásosztály a kocsmába megy Kőzápor
• Dér András: Hűha! Keretbe feszítve
• Hirsch Tibor: A művész, az valaki más Beszélgetés Jon Josttal
FESZTIVÁL
• Kozma György: Milyen rendes gádzsók Cigányfilmek fesztiválja
• Bojár Iván András: Jó utak Latcho Drom
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Apám nevében
• Schubert Gusztáv: Napok romjai
• Koltai Ágnes: Az őrszem
• Turcsányi Sándor: Tökéletes világ
• Kovács András Bálint: Alberto expressz
• Tamás Amaryllis: A két Lotti
• Bíró Péter: Amerika fegyverben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Muriel esküvője

Túl a Delfin-zátonyon

Hegyi Gyula

Nem bánt senkit, kellemes kikapcsolódást nyújt mindkét nembeli nézőinek. Hajdanán nálunk is készültek ilyen kedvesen szórakoztató produkciók.

Zaklatott közép-európai lélekkel nyilván el sem lehet kellemesebbet képzelni annál, mint hogy az ember népes családja körében egy ausztrál óceánparti városkában éljen. Az örök nyárban, ahol a kétszintes családi házak jómódú és egészséges lakói kerti mulatságokkal, nagy strandolásokkal, sok sporttal és kevéske jótékonykodással múlatják az idejüket. Például a szépnevű Porpoise Spitben, azaz a közeli Delfin-zátonyról elnevezett kisvárosban. De, ahogy mondani szokás, az élet még az ausztrál óceánparton sem fenékig tejfel. Még csak nem is fenékig napolaj. A kedves, jószáradékú, ám butának és csúnyának tartott Muriel számára például szenvedések és megaláztatások sorozatát hozza a kisvárosi kisszerűség és bornírtság. Egyetlen boldogságát az jelenti, hogy az óceánparti üdülőhelyről nyaralni utazhat egy még egzotikusabb nyaralóhelyre, ahol szülei pénzéből gyorsan eltapsol tizenkétezer dollárocskát. Szégyenében ezért Sidneybe menekül, ahol nappal egy videókölcsönzőben dolgozik, esténként pedig újdonsült barátnőjével együtt vadászik a „pasikra”.

Két városi lány pasivadászatának története enyhén szólva nem nevezhető filmtörténeti újdonságnak. Chytilová Százszorszépek című remeklésétől tucatfilmekig a téma számos változatát láthattuk. Muriel története annyiban eredeti, hogy esendő hősnője férfivadászatát nem a szexuális vágy, nem is a férfiak pénze, társasága vagy egzisztenciális helyzete, hanem elsősorban maga az esküvő, mint a női létezés diadalmas megkoronázása, motiválja. Menyasszony szeretne lenni mindenáron, s amíg ehhez nem talál vőlegényt, addig is a divatszalonokat látogatja. Menyasszonyi ruhákat próbál magára, és a próbáról készült fényképeket beragasztja saját, egyszemélyes „esküvői” albumába. Sajátos eltévelyedés, ám aki életében behatóbban ismert néhány hölgyet, az tudja, hogy a forgatókönyvíró ötlete „őrült beszéd, de van benne rendszer”. Azaz némi tapasztalat a női lélek és az esküvő intézménye közti sajátos vonzódásról.

Muriel végül kifog magának egy szép, fiatal és gazdag úszóbajnokot, aki ugyanazt akarja, mint ő. Esküvőt, mindenáron. Ám a fiút nem annyira az esküvőre felhúzható szmoking és csokornyakkendő, mint inkább a házassági szertartással elnyerhető ausztrál állampolgárság érdekli. Ugyanis dél-afrikai állampolgár, s mint ilyen, nem indulhatna az olimpián: márpedig az olimpiai arany élete minden vágya. A politika így szegény Muriel életébe is belép, ám ausztrál szórakoztató filmhez illően éppen csak érintőlegesen. Egy érintésre korlátozódik Muriel és a fiú házassága is, s a történet a kezdeti kajánságok után a reménybeli női nézők mélyebb érzelmeire is hatni kíván. Muriel saját édesanyja öngyilkosságából megérti, hogy a házasság valójában csapda a férjéért és gyerekeiért mindent feladó asszony számára, s ezért tolókocsiba kényszerült barátnőjével költözik össze, hogy szabad és önálló nőként éljen a nagyvárosban. Így a film Amerikában is forgalmazható, s nem áll fenn annak veszélye, hogy politikailag inkorrektnek minősül a női lélek gunyoros ábrázolása.

Az édes-bús film nem bánt senkit, kellemes kikapcsolódást nyújt mindkét nembeli nézőinek. Csak az európai, s benne a magyar film sorsáért aggódó nézőnek juthat eszébe, hogy hajdanán nálunk is tucatszámra készültek ilyen kedvesen szórakoztató, a napi aktualitásokat örökzöld filmgyári poénokkal feltupírozó produkciók. Most már az ilyesmi is Amerikából, vagy éppen amerikai közvetítéssel Ausztráliából érkezik hozzánk. Ez itt a baj, de hát mi tagadás, ezen túl számos egyéb bajunk is akad. Például Ózdról nézvést még a Delfin-zátony bornírt kispolgárisága is vonzóbb, mint azt Ausztráliában gondolnák…


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/08 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=931