KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/április
KRÓNIKA
• N. N.: Derek Jarman (1942–1994)
• N. N.: Pályázati eredmények
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Kovács András Bálint: A kisterem és a nagyterem Filmszemle után
• N. N.: A 25. Magyar Filmszemle díjazottjai
• Turcsányi Sándor: Tánc az ördöggel Játékfilm
• Hirsch Tibor: Kelet-európai roncsok Játékfilm
• Báron György: Saját halál Dokumentumfilm
• Hegyi Gyula: A megnyesett répa kizöldül Dokumentumfilm
• Schubert Gusztáv: Szegény gazdagok Szociofilm

• Földényi F. László: Egy jó német Schindler listája
• Mihancsik Zsófia: Spielberg bárkája Kerékasztal-beszélgetés
GREENAWAY
• Ardai Zoltán: Leviatán cicomái A mâconi gyermek

• Bikácsy Gergely: A nyugalom tengere Ozu és Tokió
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Mammut-idők Vasisten gyermekei
• Koltai Ágnes: Emberi színjátékok Fényérzékeny történet
• Dániel Ferenc: A munkásosztály a kocsmába megy Kőzápor
• Dér András: Hűha! Keretbe feszítve
• Hirsch Tibor: A művész, az valaki más Beszélgetés Jon Josttal
FESZTIVÁL
• Kozma György: Milyen rendes gádzsók Cigányfilmek fesztiválja
• Bojár Iván András: Jó utak Latcho Drom
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Apám nevében
• Schubert Gusztáv: Napok romjai
• Koltai Ágnes: Az őrszem
• Turcsányi Sándor: Tökéletes világ
• Kovács András Bálint: Alberto expressz
• Tamás Amaryllis: A két Lotti
• Bíró Péter: Amerika fegyverben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Coco Chanel

Alföldi Nóra

Coco avant Chanel – francia, 2009. Rendezte: Anne Fontaine. Írta: Edmonde Charles-Roux. Kép: Christophe Beaucarne. Zene: Alexandre Desplat. Szereplők: Audrey Tautou (Gabrielle 'Coco' Chanel), Benoît Poelvoorde (Étienne Balsan), Alessandro Nivola (Arthur 'Boy' Capel), Marie Gillain (Adrienne Chanel), Emmanuelle Devos (Emilienne d'Alençon). Gyártó: Canal+ / CinéCinéma / France 2 / Warner Bros. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 105 perc.

 

Mióta az Ördög Pradat visel bebizonyította a filmgyártóknak, a mozivászon alkalmas arra, hogy kifutóként vagy kirakatként funkcionáljon, a könnyed kikapcsolódásra vágyó nőket megcélzó művek nem létezhetnek a legnívósabb divattervezők kreálmányainak felvonultatása nélkül. Ehhez a trendhez lazán kapcsolódik a 20. század egyik legnagyobb hatású asszonya, Coco Chanel életéről regélő film-áradat, melyből 2008-2009-es évre olyan mennyiségűt irányozott elő a filmipar, hogy Karl Lagerfeld fekete bőrbe bújtatott keze nem győz majd kosztümraktárak ajtaján kilincselni.

„Az igazi elegancia titka az egyszerűség” – hangzott el az aranymondás a modern nő külsejét megteremtő, kérlelhetetlen személyiségével pedig minden elit-szipirtyónak mintát szolgáló nagyasszony szájából, aki kihajítván a ruhaiparból a kecsesen tekeredő szecessziós vonalakat, fűzőt és minden egyebet, mi gúsba kötötte a női testet, 1971-ben bekövetkező haláláig elérte, hogy neve egyet jelentsen a luxussal, eredetileg olcsó anyagokból készült kosztümjeit mára a tőzsdén jegyezzék. A rendezőnő Anne Fontaine tartja magát alanyának bölcs mondásához, filmje 1914-ig dolgozza fel az árvaként nevelkedő előbb mezei varrónő, majd önmagát dúsgazdag playboyok kegytárgyaiként kiteljesítő divatkirálynő életét. Filmjének koncepciója egyszerű mint a répanadrág: leányálmokról mesél nőknek, impozáns kosztümöket felvonultató, pontban deréktájtól szürkés szerelmi melodrámává szűkülő darab, s mivel tárgya egy karizmatikus alkotó díva, a tucattörténetet szolidan közbeiktatott, a chanel-i formavilág eredetét fejtegető motívumok díszítik. Fontaine kissé bátortalanul kezeli ezt az artisztikus vonulatot, holott ha valami megkülönböztette volna a művet a délutáni könnyfacsaró matinéktól az épp ennek bővebb fejtegetése lett volna. A Coco Chanel ennek ellenére kellemes, a Belle Époque púderszagát árasztó darab – a Chanel5-ot ne is keressük, az más alapanyagból készül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/07 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9817