KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/május
KRÓNIKA
• Létay Vera: Élt 39 évet Koltai Ágnes

• Bakács Tibor Settenkedő: Pogány evangélium Derek Jarman
• Nádasdy Ádám: Körülötte angyalok Derek Jarman
• Kömlődi Ferenc: Punk karnevál Jubileum, 1977
• Eörsi István: Kitérő: Buñuel (1.) Időm Gombowitz-csal
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: A szabadság orra Berlin
MAGYAR FILM
• Zsugán István: Egyetlen zseblámpával Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Hirsch Tibor: Minden ugyanaz másképpen Balázs Béla Stúdió
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Turcsányi Sándor: Elővárosi állomások Hal Hartley filmjeiről
• Antal István: Minden folyik tovább

• Földényi F. László: Művészet a Harmadik Birodalomban A rombolás építészete (1.)
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Orbis Pictus Nyugattól Keletre, avagy a média diszkrét bája
• Turcsányi Sándor: Egy csók és más semmi Rám csaj még nem volt ilyen hatassal
• Forgách András: Egy mozdulat sírfelirata Isten veled, ágyasom!
LÁTTUK MÉG
• Asbóth Emil: A Pelikán-ügyirat
• Békés Pál: Imádlak, Mr. Manhattan!
• Turcsányi Sándor: Egy lövés a fejbe, öt a testbe
• Kovács András Bálint: Veszélyes érintés
• Tamás Amaryllis: Négyfogásos szerelem
• Mockler János: Az ítélet éjszakája
• Harmat György: Szökésben
• Bíró Péter: Robotzsaru 3.

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ikrek

Kis Anna

 

Hans Fabian Wullenweber láthatóan sokat bolyongott, mégis eltévedt a filmművészet útvesztőjében, amikor elkészítette Ikrek című művét. A gyász fájdalmától megbuggyant harmincas nő pszichodrámája, a „kisember nagy történetbe keveredik” típusú fiatal srác bizonytalan tévelygése, majd felemás magára találása és az elmebetegségig féltékeny, elnyomó anya figurája egy-egy ecsetvonás a dramaturgiailag ingatag lábakon álló történetben – klasszikus, prototípus-karakterek címkéjét ragasztja a rendező tökéletesen megformálatlan, elnagyolt szereplőire. Ezt a hiátust, amelyet a vele járó, már-már groteszkbe hajlóan sablonos színjátszás vagy annak teljes hiánya tetéz, az egymás hegyére-hátára hányt képi stíluselemekkel igyekszik ellensúlyozni a rendező. Egyik pillanatban dogmásan realista, és a műfaj kamerakezelésének legidegtépőbb válfajával próbál drámát teremteni: kesze-kusza hadonászással ad felmentést magának a jelenet megrendezése, színészeinek pedig a jelenet eljátszása alól. A dramaturgiailag fordulópontot jelentő indulatos dulakodás során például nem is látjuk a szereplőket, hiába is fáradoznának. Másutt viszont a film hirtelen annyira anti-dogma, amennyire csak tőle telik: feje tetejére, oldalára fordított képek hivatottak valamit kiváltani, nem tudom, mit, mondjuk hatást. Mindezek után akkor csodálkozik igazán a néző, amikor az eklektikus és felettébb fárasztó egyveleg közepette egyszer csak lepereg egyetlen, remekbe szabott jelenet is: Lars, a főhős makulátlan golfütést produkál. Ezért viszont még nem érdemes a moziba rohanni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/03 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1850