KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/május
KRÓNIKA
• Létay Vera: Élt 39 évet Koltai Ágnes

• Bakács Tibor Settenkedő: Pogány evangélium Derek Jarman
• Nádasdy Ádám: Körülötte angyalok Derek Jarman
• Kömlődi Ferenc: Punk karnevál Jubileum, 1977
• Eörsi István: Kitérő: Buñuel (1.) Időm Gombowitz-csal
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: A szabadság orra Berlin
MAGYAR FILM
• Zsugán István: Egyetlen zseblámpával Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Hirsch Tibor: Minden ugyanaz másképpen Balázs Béla Stúdió
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Turcsányi Sándor: Elővárosi állomások Hal Hartley filmjeiről
• Antal István: Minden folyik tovább

• Földényi F. László: Művészet a Harmadik Birodalomban A rombolás építészete (1.)
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Orbis Pictus Nyugattól Keletre, avagy a média diszkrét bája
• Turcsányi Sándor: Egy csók és más semmi Rám csaj még nem volt ilyen hatassal
• Forgách András: Egy mozdulat sírfelirata Isten veled, ágyasom!
LÁTTUK MÉG
• Asbóth Emil: A Pelikán-ügyirat
• Békés Pál: Imádlak, Mr. Manhattan!
• Turcsányi Sándor: Egy lövés a fejbe, öt a testbe
• Kovács András Bálint: Veszélyes érintés
• Tamás Amaryllis: Négyfogásos szerelem
• Mockler János: Az ítélet éjszakája
• Harmat György: Szökésben
• Bíró Péter: Robotzsaru 3.

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nyomás!

Vidovszky György

 

Go! A filmben szereplő amerikai fiatalok életében fontos pillanatokban hangzik el ez a szó felszólító módban. Legtöbbször, ha menekülniük kell – mert menekülniük kell. Életük nem más, mint végtelen sodródás az ellenük szegült világ szeszélye miatt. Ha valaki azt hinné, társadalmi drámáról van szó, téved: Doug Liman filmje ennél jóval könnyedebb. A dramaturgiai szerkezetnek kiszolgáltatott szereplők úgy keverednek el és össze, mint egy végtelenül kiismerhetetlen világ esendően bűnös figurái. Sok millió társukhoz hasonlóan ugyanazok a dolgok mozgatják őket is: pénzszerzés, szex, „repülés”, buli – mindaz, ami tiltott vagy nehezen elérhető.

Egy hiteles társadalomlélektani elemzés esetén jogos a kérdés: milyen alternatívát nyújt? Semmi jót! A film nem jut el sehová, csak állapotot, életformát, korképet mutat be, de szerencsére sok egyéb amerikai filmmel ellentétben már nem is kelti azt az illúziót, hogy a művészet eszközeivel könnyű (és legtöbbször hamis) kiutat lehet mutatni.

Go! A szentesték meghittségét egyáltalán nem idéző három karácsonyi történet (Ronna, Simon, Adam és Zack) szellemesen összeérő szála, a „tarantinós” szerkezet (lásd: Ponyvaregény eleje és vége), hangütés (váratlan, abszurd emberi megnyilvánulások) és lendület az amerikai (rém)álom drogos, kissé aberrált, mégis rendkívül szeretetreméltó változatát hozza össze. Ronna 18 évesen kábítószer-kereskedésbe keveredik, Simon Las Vegasban csap egy görbe estét (kajálás, lányok, lövöldözés), Adam és Zack, a két szappanopera-színész egy kopó „rendezésében”, rejtett mikrofonokkal éppen Ronna lefülelésére készül – korántsem önszántából. Ennél már csak egy rosszabb jöhet: akció után a rendőrnél és feleségénél kell elkölteniük a karácsonyi vacsorát. Mi juthatna más eszükbe? Go!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/01 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2814