KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/május
KRÓNIKA
• Létay Vera: Élt 39 évet Koltai Ágnes

• Bakács Tibor Settenkedő: Pogány evangélium Derek Jarman
• Nádasdy Ádám: Körülötte angyalok Derek Jarman
• Kömlődi Ferenc: Punk karnevál Jubileum, 1977
• Eörsi István: Kitérő: Buñuel (1.) Időm Gombowitz-csal
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: A szabadság orra Berlin
MAGYAR FILM
• Zsugán István: Egyetlen zseblámpával Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Hirsch Tibor: Minden ugyanaz másképpen Balázs Béla Stúdió
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Turcsányi Sándor: Elővárosi állomások Hal Hartley filmjeiről
• Antal István: Minden folyik tovább

• Földényi F. László: Művészet a Harmadik Birodalomban A rombolás építészete (1.)
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Orbis Pictus Nyugattól Keletre, avagy a média diszkrét bája
• Turcsányi Sándor: Egy csók és más semmi Rám csaj még nem volt ilyen hatassal
• Forgách András: Egy mozdulat sírfelirata Isten veled, ágyasom!
LÁTTUK MÉG
• Asbóth Emil: A Pelikán-ügyirat
• Békés Pál: Imádlak, Mr. Manhattan!
• Turcsányi Sándor: Egy lövés a fejbe, öt a testbe
• Kovács András Bálint: Veszélyes érintés
• Tamás Amaryllis: Négyfogásos szerelem
• Mockler János: Az ítélet éjszakája
• Harmat György: Szökésben
• Bíró Péter: Robotzsaru 3.

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Dobjuk ki anyut a vonatból!

Székely Gabriella

 

Veszélyes, életveszélyes dolog a művészet. A félnótás Owen, aki bugyuta krimik sorozatát ontja magából az esti szépíróiskolában, tanára végső, elkeseredett tanácsára megnézi Hitchcock Idegenek a vonaton című filmjét. A tanár úr, aki maga is megfeneklett író, mert felesége elhagyta, sőt mi több, ellopta tőle regényének kéziratát, és a saját neve alatt sikerrel publikálta, a gyilkosságok indítékainak elleplezését kívánja megvilágítani a klasszikus példával. A tanuló megtanulja a leckét, és elhatározza, megöli a tanár úr gyűlölt feleségét. Cserébe elvárja, hogy a tanár úr is tüntesse el elviselhetetlenül erőszakos, zsarnok anyukáját.

A filmrendezőként debütáló színész, Danny De Vito oly annyira tiszteli a suspense, a kiszámíthatatlan fordulatok nagy mozimesterét, hogy még az árnyékát is elkerüli. A hitchcocki alaphelyzetet jópofán elvicceli. Elsősorban színészként, hiszen ő játssza a kopaszodó kövérkés Owent, Fellini túlkoros mama-kedvencét, akit negyven éves korában is sarokba térdepeltet anyukája, és soha, egy pillanatra sem, hisszük el neki, hogy a veszélyeztetett hölgyek valóságos veszélybe kerülhetnek. Közben a játékvonat vígan robog Owen dolgozószobájában.

Danny DeVito, amúgy, bohóctréfában verhetetlen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/01 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4686