KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/május
KRÓNIKA
• Létay Vera: Élt 39 évet Koltai Ágnes

• Bakács Tibor Settenkedő: Pogány evangélium Derek Jarman
• Nádasdy Ádám: Körülötte angyalok Derek Jarman
• Kömlődi Ferenc: Punk karnevál Jubileum, 1977
• Eörsi István: Kitérő: Buñuel (1.) Időm Gombowitz-csal
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: A szabadság orra Berlin
MAGYAR FILM
• Zsugán István: Egyetlen zseblámpával Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Hirsch Tibor: Minden ugyanaz másképpen Balázs Béla Stúdió
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Turcsányi Sándor: Elővárosi állomások Hal Hartley filmjeiről
• Antal István: Minden folyik tovább

• Földényi F. László: Művészet a Harmadik Birodalomban A rombolás építészete (1.)
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Orbis Pictus Nyugattól Keletre, avagy a média diszkrét bája
• Turcsányi Sándor: Egy csók és más semmi Rám csaj még nem volt ilyen hatassal
• Forgách András: Egy mozdulat sírfelirata Isten veled, ágyasom!
LÁTTUK MÉG
• Asbóth Emil: A Pelikán-ügyirat
• Békés Pál: Imádlak, Mr. Manhattan!
• Turcsányi Sándor: Egy lövés a fejbe, öt a testbe
• Kovács András Bálint: Veszélyes érintés
• Tamás Amaryllis: Négyfogásos szerelem
• Mockler János: Az ítélet éjszakája
• Harmat György: Szökésben
• Bíró Péter: Robotzsaru 3.

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gazember

Koltai Ágnes

 

A gazember a szocialista hiánygazdaság kulcsfigurája: nélküle nem volna fennakadás az áruellátásban, a termelésben, s a forradalom kiteljesedésében. A gazembert kezdetben Osztap Bendernek hívták, ügyes volt és kópésan bájos, s csak később lett a nép ellensége és japán kém. Csak most, az „osztályharc” több mint hét évtizedes „éleződése” után bukkanhatott fel ismét a charme-os csirkefogó, aki öntudatlanul hágja át a – teljesen felesleges és amúgyis betarthatatlan – törvényeket.

Hattam, az azerbajdzsáni Vagif Musztafajev debütáns filmjének hőse amolyan infantilis Osztap Bender. Ez a mulatságos, kövér manóra emlékeztető férfi különös álomvilágban él. Gyermeki szenvedéllyel kergeti illúzióit, míg egy napon a véletlen különös helyzetbe sodorja. Hattam belecsöppen a helyi hatalmasságok fekete Volgás, téli kertes, csúszópénzes világába, s a kedves manóból rafinált róka lesz. Nevetségesen kisszerű az a birodalom, melynek határát remegve lépi át Hattam, hogy aztán bámulatosan gyorsan feljusson a csúcsra.

Egy puha bársonyszék, egy kívánatos titkárnő és az alattvalók szorgos hada: ez adja meg a szocialista pátriárka tartását. Pátriárkák jönnek, mennek, végül mindből gazember lesz, mert csak két kezük van, s képtelenek a köz javára eleget lopni.

A gazemberség állapot. Vagif Musztafajev filmjében a gazemberség nem embertípust jelöl, s még csak nem is erkölcsi kategóriát: ez a lét elviselhetetlen súlya.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5514