KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/június
KRÓNIKA
• Pošová Kateřina: Rudolf Hrušínský
MAGYAR FILM
• Margócsy István: Kinek a szemével? Sátántangó
• Esterházy Péter: Egy nagyszabású Sátántangó
• Kovács András Bálint: A falfelület is történet Beszélgetés Tarr Bélával és Hranitzky Ágnessel

• Eörsi István: Kitérő: Buñuel (2.) Időm Gombrowicz-csal
• Báron György: A mi nagy városunk Rövidre vágva
• Gál Ferenc: A kiégés mitológiája Rövidre vágva
TELEVÍZÓ
• B. Vörös Gizella: Virágos kert a mi szívünk Televízió
• Szabó Márta: A Berlusconi-produkció Médiakirályok, hercegek, grófok
• Várkonyi Tibor: Híradósztárok Francia tévéháború

• Bojár Iván András: Ölhet a művészet? A rombolás építészete (2.)
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Egy negyedmosoly Giulietta Masina

• Kömlődi Ferenc: A Phoenix Hollywood halott istenei
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Micimackó háborúba megy Utrius
• Ardai Zoltán: Intra-Terrestrial Kiss Vakond
• Schubert Gusztáv: Az Ember-lépték És ne vígy minket kísértésbe
• Bikácsy Gergely: Billentyűszerelem Zongoralecke
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Vágyak vonzásában
• Hirsch Tibor: Tombstone – halott város
• Tamás Amaryllis: Csekkben a tenger
• Asbóth Emil: Az utolsó törvényen kívüli
• Mockler János: Szellem a gépben
• Turcsányi Sándor: Tűréshatár
• Harmat György: Elbaltázott nászéjszaka

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Jófiú

Schubert Gusztáv

Ha Dennis, a komisz, akkor Henry, a „jófiú”, maga a Gonosz. Az angyalarcú Culkin-kölyök (Reszkessetek betörők I., II.) kifogyván a kártevőkből, harmóniai találékonyságát ezúttal az ártatlanokon gyakorolja. Előbb kisöccsét fojtja – féltékenységből? kíváncsiságból? – a fürdővízbe, aztán kishúgát csalja a vékony jégre, végül gyanakodni kezdő mamáját igyekszik magas sziklaszirtről a háborgó tengerbe taszigálni. Mintha csak Damien, az Omen kis ördögfattya kelt volna új életre.

Vagy mégsem egészen. Ebben a filmben már nincs semmi misztikus körítés a gyermeki gonoszság körül. Őszinte nyíltsággal árad belőle a gyermekgyűlölet. Derék missziós munka, legfőbb ambíciója leszámolni az ódivatú képzettel, miszerint a gyermek földre szállt angyal volna. Ne higgyünk a hamvas ártatlanságnak – sulykolja belénk a film minden egyes fordulatával –, a gyermek természeténél fogva szörnyeteg. A jó szülő gondos kertészként gyomlálgasson hát a gyermekkertben: dobja félre – mint itt – a férgeset. Igen bölcs tanács, ki ne hajlana rá mostanság, mikor egyre többet hallhat kilenc-tíz éves gyilkosokról. Reszkessetek gyerekek! És ha kedves az életetek, most az egyszer, el ne vonszoljátok mamátokat a matinéra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/03 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1083