KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/június
KRÓNIKA
• Pošová Kateřina: Rudolf Hrušínský
MAGYAR FILM
• Margócsy István: Kinek a szemével? Sátántangó
• Esterházy Péter: Egy nagyszabású Sátántangó
• Kovács András Bálint: A falfelület is történet Beszélgetés Tarr Bélával és Hranitzky Ágnessel

• Eörsi István: Kitérő: Buñuel (2.) Időm Gombrowicz-csal
• Báron György: A mi nagy városunk Rövidre vágva
• Gál Ferenc: A kiégés mitológiája Rövidre vágva
TELEVÍZÓ
• B. Vörös Gizella: Virágos kert a mi szívünk Televízió
• Szabó Márta: A Berlusconi-produkció Médiakirályok, hercegek, grófok
• Várkonyi Tibor: Híradósztárok Francia tévéháború

• Bojár Iván András: Ölhet a művészet? A rombolás építészete (2.)
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Egy negyedmosoly Giulietta Masina

• Kömlődi Ferenc: A Phoenix Hollywood halott istenei
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Micimackó háborúba megy Utrius
• Ardai Zoltán: Intra-Terrestrial Kiss Vakond
• Schubert Gusztáv: Az Ember-lépték És ne vígy minket kísértésbe
• Bikácsy Gergely: Billentyűszerelem Zongoralecke
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Vágyak vonzásában
• Hirsch Tibor: Tombstone – halott város
• Tamás Amaryllis: Csekkben a tenger
• Asbóth Emil: Az utolsó törvényen kívüli
• Mockler János: Szellem a gépben
• Turcsányi Sándor: Tűréshatár
• Harmat György: Elbaltázott nászéjszaka

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Noé bárkái

Győrffy Iván

Magyar, 1982. Írta és rendezte: Kollányi Ágoston. Operatőr: Vancsa Lajos. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 86 perc.

 

Százéves születésnapot nem is lehetne megünnepelni stílszerűbben, mint egy alapmű digitálisan felújított újrakiadásával. Jóllehet, eredeti alkotója, a magyar természet(tudományos), ismeretterjesztő film – lánykori nevén a népszerű-tudományos film – megalapítója már több mint 25 éve nincs az élők sorában, 1982-ben a Budapest Stúdió égisze alatt gyártott munkája aktualitását aligha vesztette el. Kollányi Ágoston – Homoki-Nagy Istvánnal párhuzamosan – az 1950-es évek elejétől dolgozta ki a természet rejtett értékeit láttató, érzelmi azonosulásra és meggyőzésre építő rövid-, majd nagyobb lélegzetű filmjeit, melyek közül a Bölcsők (1957), az Örök megújulás (1965), Az állatok válaszolnak (1978), vagy éppen a Noé bárkái Karlovy Varytól Cannes-ig a nemzetközi szakmai közönség tetszését is megnyerte. Mindeközben egy pillanatra sem engedte el a természettörvények és az emberi tehetség összekapcsolt bemutatásával lenyűgözött nézői és követői kezét, játékos-humoros állatfilmekkel (Kati és a vadmacska, 1955; Álmodik az állatkert, 1984) és egy-egy kultúrtáj, város (Győr, Pécs, Budapest, s az Adria), illetve kiemelkedő képzőművész (Szőnyi István, Kovács Margit, Barcsay Jenő) örökségének szemléltetésével serkentette éltető hagyományaink megértését és óvását, egészen 1988-ban bekövetkezett haláláig.

Pályájának egyik csúcspontja a Noé bárkái – Kollányi Ágoston intenciói szerint is – emberközpontú, konfliktusokat bemutató filmje, amely egyszerre lírai vallomás a természet szeretetéről és sötét jajszó a pusztítás képei láttán. Egyfajta szemrehányó természetbűnügyi szemle, melyben a késő Kádár-kor száraz statisztikái, újsághírei keverednek himnikus szólamokkal a ritka vágásokkal tagolt, gondosan komponált, mégis hamisítatlanul egyszerű jelenetekben. S bár a narrációban gyakran felbukkanó kelet–nyugati világnézeti dichotómia gócpontjait azóta átszerkesztette a történelem, a másfél órás rendhagyó természetfilm – melybe saját korábbi alkotásaiból is „csempészett” a mester, mert „élőben” néha már nem volt mit megörökítenie Vancsa Lajos kamerájának – ma is élénken szólongatja az elbóbiskolt lelkiismeretet.

Extrák: angol felirat, a cannes-i technikai nagydíjas Bölcsők 1957-ből, valamint a rendező egy 1979-es forgatás közben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11606