KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/június
KRÓNIKA
• Pošová Kateřina: Rudolf Hrušínský
MAGYAR FILM
• Margócsy István: Kinek a szemével? Sátántangó
• Esterházy Péter: Egy nagyszabású Sátántangó
• Kovács András Bálint: A falfelület is történet Beszélgetés Tarr Bélával és Hranitzky Ágnessel

• Eörsi István: Kitérő: Buñuel (2.) Időm Gombrowicz-csal
• Báron György: A mi nagy városunk Rövidre vágva
• Gál Ferenc: A kiégés mitológiája Rövidre vágva
TELEVÍZÓ
• B. Vörös Gizella: Virágos kert a mi szívünk Televízió
• Szabó Márta: A Berlusconi-produkció Médiakirályok, hercegek, grófok
• Várkonyi Tibor: Híradósztárok Francia tévéháború

• Bojár Iván András: Ölhet a művészet? A rombolás építészete (2.)
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Egy negyedmosoly Giulietta Masina

• Kömlődi Ferenc: A Phoenix Hollywood halott istenei
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Micimackó háborúba megy Utrius
• Ardai Zoltán: Intra-Terrestrial Kiss Vakond
• Schubert Gusztáv: Az Ember-lépték És ne vígy minket kísértésbe
• Bikácsy Gergely: Billentyűszerelem Zongoralecke
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Vágyak vonzásában
• Hirsch Tibor: Tombstone – halott város
• Tamás Amaryllis: Csekkben a tenger
• Asbóth Emil: Az utolsó törvényen kívüli
• Mockler János: Szellem a gépben
• Turcsányi Sándor: Tűréshatár
• Harmat György: Elbaltázott nászéjszaka

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Csillagainkban a hiba

Vajda Judit

The Fault in our Stars – amerikai, 2014. Rendezte: Josh Boone. Írta: John Green regényéből Scott Neustadter és Michael H. Weber. Kép: Ben Richardson. Zene: Mike Mogis és Nate Walcott. Szereplők: Shailene Woodley (Hazel), Ansel Elgort (Gus), Laura Dern (Frannie), Sam Trammell (Michael), Nat Wolff (Isaac). Gyártó: Temple Hill Entertainment. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 126 perc.

 

Az Életrevalók sikere után a melodráma/dramedy (kevert) műfaján belül nemcsak sorra érkeztek az életigenlő humorral bemutatott haldoklástörténetek vagy súlyos betegséggel folytatott küzdelmet ábrázoló alkotások (A kezelés, Fifti-fifti), de lassan külön csoportot képeznek az alműfajon belül is a súlyos/halálos beteg tinédzserekről szóló művek. A nyugtalanság kora és a Most jó után újabb darab érkezett a témában. A Csillagainkban a hiba már első mondatában leszögezi, hogy nem cukorkába csomagolva kapjuk majd a keserű igazságot. Ám az elbizakodott bejelentést követően a nézőnek rá kell jönnie, hogy ezúttal is másodpercenként 24 kocka hazugságot kapunk (vagy mondjuk 18-at a 24-ből). Az igazság ugyanis ott kezdődik, hogy egy áttétes rákbetegségben szenvedő 17 éves lány, akinek tüdeje jórészt felmondta a szolgálatot és folyamatos kezelésekre szorul, nem úgy néz ki, mint a főszerepet játszó Shailene Woodley – a betegség által megtépázott testnek a könyveredetiben ecsetelt külsőségeiből a filmre mindössze annyi maradt, hogy a Hazel Grace-t alakító színésznő előnytelen apródfrizurát visel.

Pedig a lehetőség adott volt a film alkotói számára, hiszen az alapul szolgáló forrásmű hitelesen jelenítette meg a két egymásba szerető rákos fiatal szomorkás meséjét. A magyarul is megjelent John Green-regény az ifjúsági irodalom utóbbi években népszerűvé váló azon típusába tartozik, amely egyes szám, első személyben mutatja be különleges tinihőse sztoriját. A Meyer-, Lore- és Collins-opusoktól eltérően azonban Green írásának van stílusa, és olyan mondatokat ad kamaszfigurái szájába, amit egy 17-18 éves sosem mondana – kivéve, ha rákos. A szimpatikusan lényeglátó karakterekből szerencsére annyit azért sikerült átörökíteni a mozgóképre is, amennyi elég ahhoz, hogy humorral tompítsa annak amúgy szépen és ízlésesen előadott szentimentalizmusát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/07 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11904