PapírmoziPapírmoziBayer Antal
Minyonok
Nem
ritka, hogy népszerű képregényfigurák mellékszereplőként kezdjék pályafutásukat.
A Thimble Theatre már tíz éve futott,
amikor először megjelent benne későbbi sztárja, Popeye, míg Rozsomákot vagy a
Megtorlót eredetileg egyszer használható karakternek szánták, és csak jó pár
vendégszereplés után kaptak saját képregénysorozatot. De eszünkbe juthat a
Hupikék Törpikék (eredeti nevükön Schtroumpfs) esete is, akik egy Johan et Pirlouit képregényben
mutatkoztak be, és a lelkes olvasói levelek hatására kelhettek önálló életre.
A kék
manókhoz hasonlóan a minyonok, ezek a sárga izék is a Journal de Spirou figurái lettek, méghozzá már 2013 nyarán, a Gru 2 bemutatójának az idején, de az
albumbeli megjelenésre mostanáig, a minyonok saját mozifilmjének a premieréig
kellett várni. Valójában a képregénynek semmi köze a filmek történetéhez. A
képsorként indult, majd egyoldalasakra váltó gegsorozat a minyonok
hétköznapjait mutatják be. Írójuk a francia Didier Ah Koon, aki
storyboardosként, ezen belül is leginkább a poénok felelőseként dolgozott a
filmen, Pierre Coffin rendező őt bízta meg a képregények kigondolásával. Ah
Koon rajzos forgatókönyveket készített, ezeket dolgozta ki eleinte Nölwenn
Roberts, akit két tucat oldal után váltott Renaud Collin – a most megjelent
album csak utóbbi munkáit tartalmazza, bár Nölvenn honlapjáról kiderül, hogy
néhány korábbi, még általa rajzolt poént átdolgoztattak Collinnel, feltehetően
az egységesebb képi megjelenés kedvéért.
Képregényt
olvasni nem könnyű, hiszen képi és szöveges elemekből áll össze. A nagyon kicsi
gyerekek még nem ismerik a betűket, azoknak a felnőttek viszont, akiknek
kiskorukból kimaradt a képregény, nehezen áll össze a két kód kombinációja.
Különleges aleset a szöveg nélküli képregény. Azt hihetnénk, ez kiküszöböl
minden értési problémát – ám ennek éppen az ellenkezője igaz. Jól követhető,
szöveg nélküli képregényt csinálni igen komoly kihívás.
A Minyonok képregényekben alig van szöveg,
az a kevés is többnyire csak felirat, cégér, iránymutató tábla. A fiatal célközönségnek
mégis meggyűlhet a baja egyes történések megfejtésével, hiszen csak akkor
igazán ütősek a poénok, ha találkoztak már gilisztát rejtő almával vagy
egyszerű Rorschach-teszttel, és úgy általában van némi tapasztalatuk a 8 óra
munka, 8 óra pihenés rutinját illetően. Szerencsére vannak olyan jók a kis
sztorik, hogy a szülőnek is legyen kedve elolvasni és szükség esetén
megmagyarázni a gyereknek a finomságokat.
Nem
én leszek az első, aki kiemeli, hogy bármennyire is kézenfekvő a „minions”
fordítása „minyonra”, kissé zavarkeltő ez a magyarítás. Etimológiailag
levezethető ugyan a kedvenc-kegyenc vonalon, Shakespeare-en és III. Henrik
francia királyon át, hogy nem olyan rossz ez az elnevezés, de ember legyen a
talpán, aki két lépésben világossá teszi, mi köze van a Kugler Henrik cukrász által
meghonosított, puncsízű sütikéknek egy világuralomra törekvő főgonosz
szorgalmas szolgáihoz. A képregény esetében ezért némileg szerencsés is, hogy
az overallban tüsténkedő kis banánzabálók gazdája egyszer sem jelenik meg, így
olybá tűnhet, hogy ezek az aranyos micsodák öncélúan gyártják futószalagon az
élet kioltására alkalmas fegyverek teljes arzenálját.
A
burkolt üzenetbe, miszerint láncfűrészeket, lézerpuskákat és nukleáris
tölteteket gyártani tulajdonképpen semmivel sem ártalmasabb foglalatosság, mint
bármely más tevékenység, inkább ne is gondoljunk bele. Ha viszont figyelmen
kívül hagyjuk a Minyonok munkájának a mibenlétét, a képsorok szereplői
tulajdonképpen bárkik lehetnének, akiknek a hétköznapjaiban előfordulnak
humorosan felfogható helyzetek. Márpedig ebben a tipikusan francia-belga
képregényműfajban a Spirou alkotógárdája tökéletesen otthon van. Szórakoztató
olvasmánynak tökéletesen megteszi, és ősszel jön egy második kötet is belőle.
Minyonok 1: Bananas! Színes, puhafedeles, 44 oldal. Kiadó: Pesti Könyv.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 85 átlag: 4.55 |
 |
|
