KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/június
KRÓNIKA
• Pošová Kateřina: Rudolf Hrušínský
MAGYAR FILM
• Margócsy István: Kinek a szemével? Sátántangó
• Esterházy Péter: Egy nagyszabású Sátántangó
• Kovács András Bálint: A falfelület is történet Beszélgetés Tarr Bélával és Hranitzky Ágnessel

• Eörsi István: Kitérő: Buñuel (2.) Időm Gombrowicz-csal
• Báron György: A mi nagy városunk Rövidre vágva
• Gál Ferenc: A kiégés mitológiája Rövidre vágva
TELEVÍZÓ
• B. Vörös Gizella: Virágos kert a mi szívünk Televízió
• Szabó Márta: A Berlusconi-produkció Médiakirályok, hercegek, grófok
• Várkonyi Tibor: Híradósztárok Francia tévéháború

• Bojár Iván András: Ölhet a művészet? A rombolás építészete (2.)
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Egy negyedmosoly Giulietta Masina

• Kömlődi Ferenc: A Phoenix Hollywood halott istenei
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Micimackó háborúba megy Utrius
• Ardai Zoltán: Intra-Terrestrial Kiss Vakond
• Schubert Gusztáv: Az Ember-lépték És ne vígy minket kísértésbe
• Bikácsy Gergely: Billentyűszerelem Zongoralecke
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Vágyak vonzásában
• Hirsch Tibor: Tombstone – halott város
• Tamás Amaryllis: Csekkben a tenger
• Asbóth Emil: Az utolsó törvényen kívüli
• Mockler János: Szellem a gépben
• Turcsányi Sándor: Tűréshatár
• Harmat György: Elbaltázott nászéjszaka

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Megtorló

Kovács Marcell

 

A Megtorló társával beront a jakuzák főhadiszállására, legéppuskázza a legénység nagyját, két testőrt felnyársal, kitekeri a fülbevalójával ölő sárkánylady nyakát, végül kést hajít a főnökasszony homlokába. A Marvel mókásan brutális képregényfolyamának első, tizenöt évvel ezelőtti filmes feldolgozásában a fekete hajú Dolph Lundgren alakította főhős katonás határozottsággal végzi feladatát. Az új változat főszereplője, Thomas Jane is fekete most, de a tekintete egy bárányé. Az ő Megtorlója érzékeny és sebezhető, bambán gyászolja elveszített családját, feltehetőleg a folytatásokra hagyva gyilkológépi természetének kiteljesedését. Nem is igazán harcias: a verekedés egyáltalán nem megy neki, de lőfegyvert is alig használ, szívesebben robbant a távolból, vagy ugrasztja egymásnak ellenfeleit fondorlattal. Ráadásul a sötét New York helyett a napfényes Floridában teszi mindezt, ami legalább olyan merész húzás a filmesektől, mint könnyekkel áztatni Hulk szögletes arcát. Csakhogy amíg Ang Lee szellemes, képregénykockákat idéző látvánnyal kísérte sajátos értelmezését, Jonathan Hensleigh filmje alig nyújt vigasztalást. Egy A jó, a rossz és a csúfot idéző, megzenésített bunyó, egy henryfondás összecsuklás és néhány közepes poén színesíti a Marvel-sorozat eddigi legjelentéktelenebb darabját. Pedig az annak idején a Piszkos Harry és a Bosszúvágy sikere hatására született, emberfeletti képességek híján csupán jókora gépfegyverére támaszkodó képregényfigura most, a bosszúfilmek reneszánszával méltóképpen térhetett volna vissza igazi terepére, a moziba. „Tíz másodperc régi John Woo” – így jellemzi egy szemtanú a Megtorló egyik támadását a képregényben. A látványos akcióktól mentes, verőfényes filmváltozat azonban inkább egy mozgalmasabb Miami Vice-epizódra emlékeztet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/08 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1987