KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/június
KRÓNIKA
• Pošová Kateřina: Rudolf Hrušínský
MAGYAR FILM
• Margócsy István: Kinek a szemével? Sátántangó
• Esterházy Péter: Egy nagyszabású Sátántangó
• Kovács András Bálint: A falfelület is történet Beszélgetés Tarr Bélával és Hranitzky Ágnessel

• Eörsi István: Kitérő: Buñuel (2.) Időm Gombrowicz-csal
• Báron György: A mi nagy városunk Rövidre vágva
• Gál Ferenc: A kiégés mitológiája Rövidre vágva
TELEVÍZÓ
• B. Vörös Gizella: Virágos kert a mi szívünk Televízió
• Szabó Márta: A Berlusconi-produkció Médiakirályok, hercegek, grófok
• Várkonyi Tibor: Híradósztárok Francia tévéháború

• Bojár Iván András: Ölhet a művészet? A rombolás építészete (2.)
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Egy negyedmosoly Giulietta Masina

• Kömlődi Ferenc: A Phoenix Hollywood halott istenei
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Micimackó háborúba megy Utrius
• Ardai Zoltán: Intra-Terrestrial Kiss Vakond
• Schubert Gusztáv: Az Ember-lépték És ne vígy minket kísértésbe
• Bikácsy Gergely: Billentyűszerelem Zongoralecke
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Vágyak vonzásában
• Hirsch Tibor: Tombstone – halott város
• Tamás Amaryllis: Csekkben a tenger
• Asbóth Emil: Az utolsó törvényen kívüli
• Mockler János: Szellem a gépben
• Turcsányi Sándor: Tűréshatár
• Harmat György: Elbaltázott nászéjszaka

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mi kell a nőnek?

de Châtel Andrea

 

Immár a feminizmus zászlóvivői is fontos harci bázisnak tekintik Hollywoodot. A jin-jang frigy, amely a férfias stúdió-stílus és a nőies filozofálás között köttetett, sikeresnek tűnik. A teóriákat a Mi kell a nőnek? zömmel nő alkotói pergő párbeszédekbe és könnyed történetbe csomagolták, így a szellemi kaland és a nevetőizmok megtornáztatása egyaránt biztosított.

A feminista irodalom sokat köszönhet Martin Bubernek, aki vallásfilozófiájában a modern lét tárgyias Én–Az viszonyával az egymás létét átélni képes Én–Te társkapcsolatot helyezi szembe. Filmünk ezen tétel abszurd parafrázisa. A negyvenes sikerhajhász reklámügynök a nőket csak eszköznek tekinti, míg egy áramütéstől a nők gondolatolvasója nem lesz, vagyis Én-je a Te-vel kénytelen azonosulni. Prepubertáskorban megrekedt, nárcisztikus, álférfias allűrökbe rejtett, gyenge énképe súlyosan megrendül a nőktől gondolatban feléje érkező kritikáktól. Egy második áramütés révén azonban erőt is kap, hogy különös képességét kamatoztassa, így karrierje felfelé ível. Önmagán gyakorolja, mit jelent nőként megfelelni – gyantázás, fenékszorító harisnya, liposzóma, munkahelyi kreativitás és eredetiség szükségeltetik –: mindez persze – bár feminista szemszögből – a nőket is gúnyolja (főleg élő tőkeként való önhasznosításukat). Végül hősünk az azonosulás kínjai által megtanulja a szerelmet csakúgy, mint a munkatárs és az elvált szülő felelősségét.

Mielőtt örülni kezdenénk, hogy Eric Berne pszichológiai fejlődésrajza milyen szépen mutatja meg korunk yuppie-jának a modern tudomány által felfedezett útját a boldogsághoz, eszünkbe juthat, hogy erről talán szó volt valahol régebben is. (Ábrahámot Isten különleges kegyelemben részesíti, aminek révén anyagilag és szociálisan felemelkedik, s kiválasztott patriarcha lesz.) Az utolsó fázisba sokat tanult hősünk csak a harmadik áramütés után juthat el, amikor felismeri, hogy épp azt kell feláldoznia, amit eddig elért: saját sikerekben dédelgetett, fáradsággal felépített férfiúi egóját. Amikor ezt képes a szeretett nő lábai elé helyezni, akkor válik igazán társsá – férfivá a Nő számára, a villámokat küldő Magasságbélinek pedig társává a sorsalakításban. Íme egy újabb New Age fúzió: haladó feminizmus és ortodox férfiuralom kézfogása a férfias nők és nőies férfiak korában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/04 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3286