KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/június
KRÓNIKA
• Pošová Kateřina: Rudolf Hrušínský
MAGYAR FILM
• Margócsy István: Kinek a szemével? Sátántangó
• Esterházy Péter: Egy nagyszabású Sátántangó
• Kovács András Bálint: A falfelület is történet Beszélgetés Tarr Bélával és Hranitzky Ágnessel

• Eörsi István: Kitérő: Buñuel (2.) Időm Gombrowicz-csal
• Báron György: A mi nagy városunk Rövidre vágva
• Gál Ferenc: A kiégés mitológiája Rövidre vágva
TELEVÍZÓ
• B. Vörös Gizella: Virágos kert a mi szívünk Televízió
• Szabó Márta: A Berlusconi-produkció Médiakirályok, hercegek, grófok
• Várkonyi Tibor: Híradósztárok Francia tévéháború

• Bojár Iván András: Ölhet a művészet? A rombolás építészete (2.)
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Egy negyedmosoly Giulietta Masina

• Kömlődi Ferenc: A Phoenix Hollywood halott istenei
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Micimackó háborúba megy Utrius
• Ardai Zoltán: Intra-Terrestrial Kiss Vakond
• Schubert Gusztáv: Az Ember-lépték És ne vígy minket kísértésbe
• Bikácsy Gergely: Billentyűszerelem Zongoralecke
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Vágyak vonzásában
• Hirsch Tibor: Tombstone – halott város
• Tamás Amaryllis: Csekkben a tenger
• Asbóth Emil: Az utolsó törvényen kívüli
• Mockler János: Szellem a gépben
• Turcsányi Sándor: Tűréshatár
• Harmat György: Elbaltázott nászéjszaka

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Amerikai pite 2.

Vidovszky György

 

Noha önálló filmként is érthető a második pite, még sincs semmi új benne az elsőhöz képest: Adam Herz forgatókönyvíró csak két évvel korábbi ötleteit toldozgatta tovább. A jól ismert fiúk legfőbb vágya ugyanaz, ami az előző rész végén volt: be kéne csajozni. Éppen a közelben táborozik Michelle, aki önzetlen segítséget ígér Jimnek a közelgő nagy kaland előtt. Finch továbbra is Stifter mamájára bukik, Oz nyavalyog egy kicsit elhagyott barátnője után (ahogy az első részben megjósolta), Stifter pedig még mindig faragatlan fickó. Végy tehát (újra) néhány kipróbált, szerelemre éhes tini-karaktert, közös vakációt, sok poént, hogy vígjáték legyen, pikáns jeleneteket, hogy szex komédiának is elmenjen, nyári tábort, házibulit, kollégiumot és néhány abszurd helyzetet. A „mondanivaló” miatt meg tégy hozzá meghitt apa–fiú kapcsolatot. Sajnos, a film mindössze ennyiből áll, pontosabban esik darabokra: történet nincs – vagyis, ami történik csak apropója a helyzetkomikumnak, ezért már az első pillanattól kezdve nincs tétje semminek. Pontatlan és zavaróan közhelyes dramaturgiai érzékkel adagolt és felépített szituációkat látunk, ahol nem ismerik az alkotók a kivárásban, a váratlanban rejlő lehetőségeket. Persze a legfőbb hiány az, hogy a fiúk az előző részben kapott jellemeiket szinte teljesen elveszítik: sem a forgatókönyvíró, sem a rendező nem foglalkozott azzal, hogy éppen ezekre a személyiségekre bízza a poénokat, hanem tőlük független ötlethalmazba kergette őket. Az Amerikai pite 2. megfelel minden olyan közhelynek, amit a hollywoodi folyatásokról általában elmondhatunk. Erőltetett, az előző halvány mása; létrejötte valószínűleg csak a korábbi rész sikerének – és bevételének – köszönhető.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3516