KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/június
KRÓNIKA
• Pošová Kateřina: Rudolf Hrušínský
MAGYAR FILM
• Margócsy István: Kinek a szemével? Sátántangó
• Esterházy Péter: Egy nagyszabású Sátántangó
• Kovács András Bálint: A falfelület is történet Beszélgetés Tarr Bélával és Hranitzky Ágnessel

• Eörsi István: Kitérő: Buñuel (2.) Időm Gombrowicz-csal
• Báron György: A mi nagy városunk Rövidre vágva
• Gál Ferenc: A kiégés mitológiája Rövidre vágva
TELEVÍZÓ
• B. Vörös Gizella: Virágos kert a mi szívünk Televízió
• Szabó Márta: A Berlusconi-produkció Médiakirályok, hercegek, grófok
• Várkonyi Tibor: Híradósztárok Francia tévéháború

• Bojár Iván András: Ölhet a művészet? A rombolás építészete (2.)
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Egy negyedmosoly Giulietta Masina

• Kömlődi Ferenc: A Phoenix Hollywood halott istenei
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Micimackó háborúba megy Utrius
• Ardai Zoltán: Intra-Terrestrial Kiss Vakond
• Schubert Gusztáv: Az Ember-lépték És ne vígy minket kísértésbe
• Bikácsy Gergely: Billentyűszerelem Zongoralecke
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Vágyak vonzásában
• Hirsch Tibor: Tombstone – halott város
• Tamás Amaryllis: Csekkben a tenger
• Asbóth Emil: Az utolsó törvényen kívüli
• Mockler János: Szellem a gépben
• Turcsányi Sándor: Tűréshatár
• Harmat György: Elbaltázott nászéjszaka

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Négykezes géppisztolyra

Turcsányi Sándor

Gengsztervilág Magyarországon. Na persze csak a moziban. De ott amerre a szem ellát, csupa nagymenő. Most épp Lucky Luciano pályájának a húszas évekre eső, tehát korai szakaszát van módunk behatóan tanulmányozni. Megtudhatjuk, milyen nehéz a pályakezdők élete. Ki gondolta volna? Az amerikai mozi egyik újabb törekvése a tyúktolvajokat már csirkefogó korukban bemutatni. Azt már láttuk, mennyit kellett szegény kölyök Billynek fáradoznia, míg a fejére kitűzött pár dolláros vérdíj valahogy megalapozta fényes (mozi) karrierjét.

A Vadnyugat fiai most New Yorkba költöztek, vagy negyven évvel későbbre. Szokásaik viszont mit sem változtak. Az nevet utoljára, aki először lő. Még az erőszak is hamvas bájt kap, ha ifjak eszközlik. Volt már ifjú Einstein is, most pedig mészárosok inaséveit élvezhetjük, a gengszterfilmek mesebeli négyes számának jegyében. Gondoljunk csak a négy érinthetetlenre, kik magával a nagy Al Caponéval szálltak szembe. Itt meg négy a mobster. (És ha más nem meri, én elárulom a magyar cím muzsikus lelkű megálmodójának, hogy a négykezest – hacsak nem játékautomatán, azaz félkarú rablón – ketten játsszák.)

Luciano mellett föltűnik Bugsy Siegel is, aki Las Vegas megalapítása után nyilván a filmiparban is szerzett némi érdekeltséget, hiszen ma már a budapesti mozikban is jól körül kell néznünk, ha el akarjuk kerülni. Életének igaz történetét a megkapóan leleményes című Bugsy regéli el. Aki pedig másra vágyik, be kell érje pár másodperccel. Figyelje a papot, Seymour Cassel az. „Minnie Moore, Minnie Moore.” Egyébként meg: God bless you, Mr. Robinson (Edward G.)!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/04 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=542