KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/június
KRÓNIKA
• Pošová Kateřina: Rudolf Hrušínský
MAGYAR FILM
• Margócsy István: Kinek a szemével? Sátántangó
• Esterházy Péter: Egy nagyszabású Sátántangó
• Kovács András Bálint: A falfelület is történet Beszélgetés Tarr Bélával és Hranitzky Ágnessel

• Eörsi István: Kitérő: Buñuel (2.) Időm Gombrowicz-csal
• Báron György: A mi nagy városunk Rövidre vágva
• Gál Ferenc: A kiégés mitológiája Rövidre vágva
TELEVÍZÓ
• B. Vörös Gizella: Virágos kert a mi szívünk Televízió
• Szabó Márta: A Berlusconi-produkció Médiakirályok, hercegek, grófok
• Várkonyi Tibor: Híradósztárok Francia tévéháború

• Bojár Iván András: Ölhet a művészet? A rombolás építészete (2.)
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Egy negyedmosoly Giulietta Masina

• Kömlődi Ferenc: A Phoenix Hollywood halott istenei
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Micimackó háborúba megy Utrius
• Ardai Zoltán: Intra-Terrestrial Kiss Vakond
• Schubert Gusztáv: Az Ember-lépték És ne vígy minket kísértésbe
• Bikácsy Gergely: Billentyűszerelem Zongoralecke
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Vágyak vonzásában
• Hirsch Tibor: Tombstone – halott város
• Tamás Amaryllis: Csekkben a tenger
• Asbóth Emil: Az utolsó törvényen kívüli
• Mockler János: Szellem a gépben
• Turcsányi Sándor: Tűréshatár
• Harmat György: Elbaltázott nászéjszaka

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A gépész

Kovács Marcell

Korunk mazochista mozihőse előszeretettel szerepel ruhátlanul, büszkélkedik ország-világ előtt szenvedése véres nyomaival. Tele a vászon meggyötört testekkel, mindenhol sebek, stigmák, tetoválások, bőrszínben most a kék és a zöld a menő. A gépész zavarodott elméjű címszereplője rekorder az önsanyargatásban. Egy éve tartó álmatlanságát kísérő kóros étvágytalansága csontsovánnyá tette, olyan ijesztően girhes, papírbőrű, szinte már áttetsző figurává, amilyenhez a Hetedikben kiéheztetett múmia óta nemigen volt szerencsénk. És nem elég, hogy pocsék a fizikai állapota, amikor figyelmetlenségével súlyos üzemi balesetet okoz, mintha szellemvasútra váltana jegyet, félelmetes események sorozata következik, valaki vagy valakik az őrületbe akarják kergetni.

A minőségi B-filmekre szakosodott spanyol Filmax stúdió a pszicho-thrillerben és horrorban utazó, szerződést nehezen találó filmesek menedéke. A B-film ma is a régi recepttel dolgozik: a kasszasikerek ismerős motívumaiból építkezik, de akkor működik jól, ha mégis tud meglepetéssel szolgálni. A nálunk – is – hűvös fogadtatásban részesült korábbi Filmax-gyártmány, A sötétség háza a sokadik érzékes filmek divatját lovagolta meg, de valójában Kubrick Ragyogását fogalmazta újra, nem is ügyetlenül. A gépész is csak első ránézésre a korszellem majmolója. A Harcosok klubja, a Mementó és az Álmatlanság keverékének tűnik, miközben a gyorsan elfeledett Útvesztőben sztorijába kafkai paranoiát kever, meg némi oroszos bűnhődés-komplexust. De erős irodalmi indíttatása ellenére száz százalékig filmnyelven beszél. A látomásos elbeszéléshez fincheresen szűrt színek társulnak, szemcsés, stilizált látvány, amely egy sportkocsi fenyegető vörösén kívül kizárólag sötét árnyalatokban játszik. A szereplők keveset beszélnek, a nagyvárosi helyszínek kihaltak, akkor is, ha forgalmas reptéri kávézóban járunk éppen. Mintha a Lynch-féle rémálom Polanski és Roeg szorongásával teljesedne ki. A főhős lelkiállapotát kivetítő, mindenre rátelepedő nyomott hangulat elnyomja a közhelyesen az időben visszafelé keresgélő önnyomozás fals hangjait, és izgalmas személyiségrajzot varázsol a kiszámítható thrillerből.

A csattanóra kihegyezett filmek a megfejtést megismerve legtöbbször már nem érdekesek. A gépész kivétel, megrendítő szenvedéstörténet, amely a csattanót erőltető dramaturgia nélkül lenne csak igazán nagy hatású darab. Mel Gibson fogára való falat.

 

A gépész

The machinist – spanyol, 2004. Rendezte: Brad Anderson. Írta: Scott Kosar. Kép: Xavi Giménez Zene: Roque Banos. Szereplők: Christian Bale (Trevor), Jennifer Jason Leigh (Stevie), Aitana Sánches-Gijón (Marie), John Sharian (Ivan). Gyártó: Castelao / Filmax. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 90 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/04 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8204