KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/június
KRÓNIKA
• Pošová Kateřina: Rudolf Hrušínský
MAGYAR FILM
• Margócsy István: Kinek a szemével? Sátántangó
• Esterházy Péter: Egy nagyszabású Sátántangó
• Kovács András Bálint: A falfelület is történet Beszélgetés Tarr Bélával és Hranitzky Ágnessel

• Eörsi István: Kitérő: Buñuel (2.) Időm Gombrowicz-csal
• Báron György: A mi nagy városunk Rövidre vágva
• Gál Ferenc: A kiégés mitológiája Rövidre vágva
TELEVÍZÓ
• B. Vörös Gizella: Virágos kert a mi szívünk Televízió
• Szabó Márta: A Berlusconi-produkció Médiakirályok, hercegek, grófok
• Várkonyi Tibor: Híradósztárok Francia tévéháború

• Bojár Iván András: Ölhet a művészet? A rombolás építészete (2.)
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Egy negyedmosoly Giulietta Masina

• Kömlődi Ferenc: A Phoenix Hollywood halott istenei
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Micimackó háborúba megy Utrius
• Ardai Zoltán: Intra-Terrestrial Kiss Vakond
• Schubert Gusztáv: Az Ember-lépték És ne vígy minket kísértésbe
• Bikácsy Gergely: Billentyűszerelem Zongoralecke
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Vágyak vonzásában
• Hirsch Tibor: Tombstone – halott város
• Tamás Amaryllis: Csekkben a tenger
• Asbóth Emil: Az utolsó törvényen kívüli
• Mockler János: Szellem a gépben
• Turcsányi Sándor: Tűréshatár
• Harmat György: Elbaltázott nászéjszaka

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Zaklatás

Fáber András

A tömegfogyasztásra szánt kulturális termékek között hosszú évtizedek óta nagy népszerűségnek örvendenek az úgynevezett „foglalkozási” regények, színdarabok, filmek. Nagyapáink korában detektívek, ügyvédek, orvosok dolgoztak, küszködtek és szerettek a papíron, a színpadon és a mozivásznon. Napjainkra a divatszakmák kissé átrétegeződtek: korunk népszerű meséi már nem az írógépről, hanem a személyi számítógépről szólnak, s a mai irodai románcok bankokban vagy tervezőintézetekben szövődnek. E high tech világban a felnőttkorú gyermekek legújabb játékszere a „virtuális valóság” – állítólag jobb és valószerűbb, mint az eredeti. Egy ilyen találmány birtoklásáért folyik a harc Seattle városában. A cégnél, mely a találmányt kifejlesztette, tulajdonosváltozás folytán a főszereplő (Michael Douglas) régi barátnőjét (Demi Moore), az agresszív, emancipált, farkasfogú menedzsernőt nevezik ki kis-nagy főnökké. A hölgy – hivatali beosztásával visszaélve – megpróbálja újból elcsábítani volt barátját, aki időközben családos ember lett, s némiképp megtépázva bár, mint annak idején a Bibliában (és Thomas Mann csodálatos regényében) a szemérmetes József, ellenáll a kísértésnek. Ha ezt nem tenné, nem lenne fordulatos cselekmény, melynek során az álnok perszóna a férfit vádolja meg azzal, amit maga követett el, s aminél undorítóbb bűn szinte nem is létezik a „political correctness” Amerikájában, ahol a kisebbségvédelmi illemterror már olyan közkeletű kifejezéseket is kiiktat a szótárból, mint a „chairman” (elnök, helyette a „chair person”, vagyis „elnöklő személy” ajánlott) vagy a „mankind” (emberiség), mert ebben is benne van a férfit jelentő, utálatos „man” szó... A nem ötlettelen film forgatókönyvét az a Michael Crichton készítette divatos panelekből, akit úgy reklámoznak a hirdetők, mint „a Jurassic Park íróját”. Az egykor jeles sci-fi író és filmrendező (Androméda-törzs) most éppen ebben váltja aprópénzre markáns tehetségét. Illetve talán nem is olyan apróra, ha a nézettségi statisztikákat vesszük alapul. A végén persze minden jóra fordul, a virtuális valóságban ugyanis nem történnek tragédiák. Igaz, komédiák sem. Csingilingi, megy tovább a meseszekér, újabb bevételi rekordok felé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/04 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=847