KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/július
KRÓNIKA
• Keresztury Dezső: Egy költő-filmes – Gyöngyössy Imre emlékére –
• N. N.: Lohr Ferenc
MÉDIA
• Szilágyi Ákos: Orosz médiatáj, magyar ecsettel
• Várkonyi Tibor: A látványosság-állam Politikusok a képernyőn
CYBERVILÁG
• Almási Miklós: A néző belép a képbe Digitalizált tévémozi
ANIMÁCIÓ
• Reisenbüchler Sándor: Norsteinről jut eszembe A rajzfilm Mozartja
• Antal István: Változatok sötét húrra ©vankmajer csodaországa

• Dániel Ferenc: Ki alkalmas a megváltásra? Viridiana
• Bikácsy Gergely: El Rey
FESZTIVÁL
• Hegyi Gyula: A kivonulás szomorúsága Portugál filmhét
• Báron György: Fényírók Mediawave

• Hirsch Tibor: Másmozi A Másképp Alapítvány a Cirko-Gejzírről
• Kovács András Bálint: Megnyitó-töredékek egy kisebbségi mozihoz
• Hirsch Tibor: Megnyitó-töredékek egy kisebbségi mozihoz
• Bakács Tibor Settenkedő: A nyúl nem is létezik Amatőrfilm
• Lányi András: Megnyitó-töredékek egy kisebbségi mozihoz
MÉDIA
• Kozma Gy. Uri: A reklám helye Reklám

• Bárdos Judit: Az olasz kapcsolat Római beszélgetés Giacomo Gambettivel
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Adios, companiero! Távol és mégis közel
• Turcsányi Sándor: Sissy Guitar Néha a csajok is úgy vannak vele
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: A hajsza
• Kovács András Bálint: Végzet
• Mockler János: Ments meg, mert ölnöm kell!
• Tamás Amaryllis: A szomszéd nője mindig zöldebb
• Ardai Zoltán: Lángoló jég
• Kuczogi Szilvia: Tőrbe csalva
• Fáber András: Angie
• Tamás Amaryllis: Ruby Cairo

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Haifai kikötő

Árva Márton

Hayored Lema’’ala – izraeli, 2015. Rendezte és írta: Elad Keidan. Kép: Yaron Scharf. Zene: Thierry Caroubi. Szereplők: Itay Tiran (Uri), Uri Klauzner (Moshe), Michaela Eshet (Nava), Ohad Shahar (Saul). Gyártó: EZ Films / Spiro Films. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 105 perc.

 

Ha egy filmkészítő egy szemtelenül hétköznapi mozzanatot (hősünk leugrik a boltba tejért) végeláthatatlan kóborlássá duzzasztó félórás rövidfilmmel debütál, ráadásul művének a Himnusz címet adja, sejthető, hogy a bejárt lelki illetve társadalmi közeg megragadása a vállalás sorvezetője. Ennek megfelelően Elad Keidan első nagyjátékfilmje, a Haifai kikötő is a város látképét hosszan vizslató svenkkel indít, hogy ezután a természeti, az épített és a társas környezet összhangzatának lírai tanulmányát kínálja.

A távolból figyelő képeken a felesége fülbevalója után kutató Moshe és az írói válságban rekedt Uri lép elő, és vág neki a Kármel-hegyre vezető végtelen lépcsősornak. Ellentétes irányú, ráérős grasszálásuk nemcsak arra ad alkalmat, hogy a szimbolikus emelkedés és süllyedés mentén fény derüljön vázlatos élettörténetük részleteire (mintegy mellékesen kapunk hírt hűtlenségről, kudarcokról és egy végzetes balesetről is), ennél lényegesebbek a szűkszavú találkozások, melyek kirajzolják a város szociális koordináta-rendszerét és közösség-élményét. A karakterek mozgását tagoló nyugvópontokon ugyanis régi ismerősök és idegenek elegyednek empatikus beszélgetésekbe, melyek (szóljanak bár az izraeli munkáspárt megalakulásáról, régi iskolatársakról, szeretőkről vagy a lépcsősor burkolatáról) barátságos, ugyanakkor – Efrájim Kishontól kölcsönözve – „abszolúte száraz” humorral taglalják a megidézett élethelyzeteket. Ezek az egyszer kínosan banális, máskor finomabbra hangolt jelenetek tartózkodón, ismétlésekre építve bontakoznak ki, Keidant valahova Eimbcke (Kacsaszezon, Lake Tahoe) és Östlund (Play, Lavina) közé illesztve a kortárs stílus-palettán.

A város szimfóniájához adott hajókürt-basszusszólamtól az Urit búcsúztató acapella-előadásig bőven találunk szellemes ötleteket a Haifai kikötőben, de az elbeszélés visszafogottsága olykor nézőpróbáló unalomba csap át, és ez a szűkös képarányba szorított, kiszámítottan elrendeződő találkozás-epizódok során könyörtelenül tudatosítja, mennyivel frappánsabb volt mindez rövidfilm-formában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/06 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12766