KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/július
KRÓNIKA
• Keresztury Dezső: Egy költő-filmes – Gyöngyössy Imre emlékére –
• N. N.: Lohr Ferenc
MÉDIA
• Szilágyi Ákos: Orosz médiatáj, magyar ecsettel
• Várkonyi Tibor: A látványosság-állam Politikusok a képernyőn
CYBERVILÁG
• Almási Miklós: A néző belép a képbe Digitalizált tévémozi
ANIMÁCIÓ
• Reisenbüchler Sándor: Norsteinről jut eszembe A rajzfilm Mozartja
• Antal István: Változatok sötét húrra ©vankmajer csodaországa

• Dániel Ferenc: Ki alkalmas a megváltásra? Viridiana
• Bikácsy Gergely: El Rey
FESZTIVÁL
• Hegyi Gyula: A kivonulás szomorúsága Portugál filmhét
• Báron György: Fényírók Mediawave

• Hirsch Tibor: Másmozi A Másképp Alapítvány a Cirko-Gejzírről
• Kovács András Bálint: Megnyitó-töredékek egy kisebbségi mozihoz
• Hirsch Tibor: Megnyitó-töredékek egy kisebbségi mozihoz
• Bakács Tibor Settenkedő: A nyúl nem is létezik Amatőrfilm
• Lányi András: Megnyitó-töredékek egy kisebbségi mozihoz
MÉDIA
• Kozma Gy. Uri: A reklám helye Reklám

• Bárdos Judit: Az olasz kapcsolat Római beszélgetés Giacomo Gambettivel
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Adios, companiero! Távol és mégis közel
• Turcsányi Sándor: Sissy Guitar Néha a csajok is úgy vannak vele
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: A hajsza
• Kovács András Bálint: Végzet
• Mockler János: Ments meg, mert ölnöm kell!
• Tamás Amaryllis: A szomszéd nője mindig zöldebb
• Ardai Zoltán: Lángoló jég
• Kuczogi Szilvia: Tőrbe csalva
• Fáber András: Angie
• Tamás Amaryllis: Ruby Cairo

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Pizzarománc

Tüske Zsuzsanna

Little Italy – amerikai, 2018. Rendezte: Donald Petrie. Írta: Steve Galluccio és Vinay Virmani. Kép: Thom Best. Zene: Mateo Messina. Szereplők: Emma Roberts (Nikki), Hayden Christensen (Leo), Danny Aiello (Carlo), Andrea Martin (Franca), Alyssa Milano (Dora), Adam Ferrara (Sal). Gyártó: Firsttake Entertainment. Forgalmazó: Freeman Films. Szinkronizált. 102 perc.

 

A mintegy három évtizede nagyrészt emlékezetes közepesekkel komédiázó rendező, Donald Petrie (A szomszéd nője mindig zöldebb, Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt) legújabb gasztro-romkomja akár némi kiadós szívmelengetést is hozhatna az idei télkezdetbe, a Pizzarománc hőfokánál és minőségénél azonban talán csak élettartama ígérkezik alacsonyabbnak. A rendező 1988-as, hamar kultikussá vált és máig szeretnivaló nosztalgia-gyermekével, a hasonló tematikai alapokra épülő Pizzavarázzsal szemben, a 2018-as fogás legfeljebb egy megengedőbb Valentin-napi szívecskés menübe férne bele.

A Toronto olasz negyedében játszódó Rómeó és Júlia-gasztrokomédiában családok és éttermek csapnak össze: sok évnyi távollét és egy óceánnyi távolság után Leo és Nikki újra találkozik, majd fellobban a gyermekkori szerelem, ám harsány pereputtyaik és a régóta dúló konyhacsata kereszttüzében semmi nem megy egyszerűen – ráadásként a versengés bugyuta hevében maguk a séf-jelölt szerelmesek is megmakacsolják magukat és leragadnak, mint az egyszeri pizzatészta, ami nem látott elég olajat. A Pizzarománc harsogó multi-kulti fiesztáján a műfaji báj bárgyúsággá, a sokszínűség hirdetése olcsó és kirívó piaci fogássá alakul: az alkotók fő célja az volt, hogy a lehető legszélesebb nézőtábort célozzák meg romantikus ízkavalkádjukkal, ahol minden korosztály, nem és etnikum megtalálja a szájízéhez szánt csemegét a feltétben (különös tekintettel a legfontosabb globális piacot jelentő kínai és indiai közönségre, akik saját mellékszereplőiken keresztül gond nélkül belesimulnak a bazi nagy olasz hakniba). A filmet záró bakiparádé tanúbizonysága szerint legalább a résztvevők szívesen ették a saját főztüket – a közönségnek pedig szerény főfogásként marad a popcorn al dente.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/12 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13930