KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/augusztus
KRÓNIKA
• Csala Károly: Christian-Jaque halálára
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Általános vérmérgezés Cannes
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Hüllőesztétika King Kong-tanulmányok

• Békés Pál: Kampányok és ügynökök Amerikai dokumentarizmus
• Antal István: Tilos az Áhítat Jack Smith (szelleme) Budapesten
• Bérczes László: Egy másik fickó Budapesti beszélgetés John Lurie-val
• Dániel Ferenc: Legyezőjátékok monszun idején Ozu-életműsorozat
• Schubert Gusztáv: Aranykulcsocska Megszülettem, de…
• Fáber András: Az árnyék tükörképe Beszélgetés Alain Robbe-Grillet-vel
KRITIKA
• Földényi F. László: Érzelmek zűrzavara Foglalkozása: neonáci
• Bakács Tibor Settenkedő: Your Ghost Kristin Hersch
• Ardai Zoltán: Az eklektika diadala Kika
• Takács Ferenc: Kisrealista karnevál Méregzsák
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Kalifornia
• Hirsch Tibor: Rosszlányok
• Turcsányi Sándor: Backbeat
• Harmat György: Vipera
• Székely Gabriella: Ace Ventura – Állati zsaru
• Bíró Péter: Menekülés Absolomból
• Harmat György: Féktelenül

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Coco Chanel és Igor Sztravinszkij

Parádi Orsolya

Coco Chanel et Igor Stravinsky­ – francia, 2009. Rendezte: Jan Kounen. Írta: Chris Greenhalgh. Kép: David Ungaro. Zene: Gabriel Yared. Szereplők: Anna Mouglalis (Coco Chanel), Mads Mikkelsen (Igor Sztravinszkij), Jelena Morozova (Katyerina Sztravinszkij), Natacha Lindinger (Misia), Grigori Manukov (Szergej). Gyártó: Eurowide Film / Hexagon Pictures. Forgalmazó: Szuez Film. Feliratos. 120 perc.

 

Coco Chanel a korabeli fotók és beszámolók alapján alacsony, vékony, nem túl szép, de erős kisugárzású nő volt. Megingathatatlan függetlensége, megnyerő társasági képességei adták vonzerejét. A forradalmian kényelmes és egyszerű vonalú ruhák kreátora paraszti származását és tanulatlanságát akaratereje, tehetsége, és némi – szeretőjétől kapott – indítótőke segítségével ellensúlyozta. A XX. század húszas-harmincas éveiben vált befolyásos üzletasszonnyá, éhező francia és orosz művészek mecénásává. Vagyonát és házait többször felajánlotta a kor ünnepelt zsenijei, például Igor Sztravinszkij és családja részére. E korszakról mesél a Dobermannal ismertté váló Jan Kounen mozija. A helyzet az, hogy self-made divatdiktátor korai éveiről szóló, nemrég bemutatott filmet jegyző Anne Fontaine biztosabb kézzel rajzolta meg a Mademoiselle portréját. A sápatag, vézna, kisfiús Audrey Tautou hitelesebb Coco, mint Kounen új filmjében a görög (származású) istennő, Anna Mouglalis, aki gyönyörű, hatalmas, de üres. Egyetlen jelenetben sem látjuk a pezsgő, intellektuális kapcsolatot a két zseni között, minden a szimpla testi vágyról szól. Ezt a néhol francia impresszionista filmeket idéző, ma inkább nevetségesen ható vágások, és a megdöbbentően közhelyes dialógusok csak súlyosbítják. Kár érte, mert majd félórás nyitójelenete, valamint látványvilága és kellékfelhozatala az utóbbi évek egyik leggondosabban kimunkált filmalkotásává tehetnék. A Sztravinszkij-affér így egy grandiózus díszlet előtt játszódó átlagos szerelmi háromszög történetévé silányul.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/03 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10113