KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/augusztus
KRÓNIKA
• Csala Károly: Christian-Jaque halálára
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Általános vérmérgezés Cannes
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Hüllőesztétika King Kong-tanulmányok

• Békés Pál: Kampányok és ügynökök Amerikai dokumentarizmus
• Antal István: Tilos az Áhítat Jack Smith (szelleme) Budapesten
• Bérczes László: Egy másik fickó Budapesti beszélgetés John Lurie-val
• Dániel Ferenc: Legyezőjátékok monszun idején Ozu-életműsorozat
• Schubert Gusztáv: Aranykulcsocska Megszülettem, de…
• Fáber András: Az árnyék tükörképe Beszélgetés Alain Robbe-Grillet-vel
KRITIKA
• Földényi F. László: Érzelmek zűrzavara Foglalkozása: neonáci
• Bakács Tibor Settenkedő: Your Ghost Kristin Hersch
• Ardai Zoltán: Az eklektika diadala Kika
• Takács Ferenc: Kisrealista karnevál Méregzsák
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Kalifornia
• Hirsch Tibor: Rosszlányok
• Turcsányi Sándor: Backbeat
• Harmat György: Vipera
• Székely Gabriella: Ace Ventura – Állati zsaru
• Bíró Péter: Menekülés Absolomból
• Harmat György: Féktelenül

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A vérdíj

Sepsi László

Perriers Bounty – angol–ír, 2009. Rendezte: Ian Fitzgibbon. Szereplők: Cillian Murphy, Brendan Gleeson, Jim Broadbent. Forgalmazó: Ristretto. 88 perc.

Vonzódása a verbalitás kiemelt szerepéhez és az egymásba kuszálódó párhuzamos cselekményszálakhoz viszonylag korán filozófiai fordulatra determinálta az ezredforduló brit bűnfilm-hullámát. Guy Ritchie Revolverében vagy az Erőszakik abszurd egzisztencialista gengszterdrámájában az állandó szövegelés már nem a helyi színezetet hivatott erősíteni (mint még például a Blöffben történt), hanem permanens világértelmezési kísérlet, amelynek legfőbb célja, hogy a szakadatlan szövegfolyam valamiképp rendet vágjon a karikatúrába hajló figurák machinációiból és a rendre megvariált elbeszélésmódokból kibomló káoszban. Az itthon a tavalyi Titanicon debütált A vérdíj ezt receptet követi: közismert toposzon alapuló szüzséjét (piti ügyeskedő egy adósság miatt összetűzésbe kerül a helyi maffiafőnökkel és konfliktusuk felkavarja a nagyvárosi alvilágot) markáns véletlendramaturgia és a Gabriel Byrne hangján megszólaló Kaszás eszmefuttatásai teszik egyedivé, miközben a pikareszk hajszafilm élvezeti értékét megannyi bizarr mellékszereplő hivatott növelni. A tévérendezőként és színészként indult Ian Fitzgibbon ugyan komplex narratív szerkezetek felvázolása és fajsúlyos karakterdráma helyett csak egy stílusos ujjgyakorlatra vállalkozik (melynek legközelebbi rokona a nagyrészt szintén Brendan Gleesonra építő A guardista), a filozófiai töltetről azért nem mond le teljesen. Mi több, a Kaszásnak köszönhetően a lehető legautentikusabb forrásból értesülhetünk az események mögötti magasabbrendű cél mibenlétéről.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/04 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11039