KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/augusztus
KRÓNIKA
• Csala Károly: Christian-Jaque halálára
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Általános vérmérgezés Cannes
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Hüllőesztétika King Kong-tanulmányok

• Békés Pál: Kampányok és ügynökök Amerikai dokumentarizmus
• Antal István: Tilos az Áhítat Jack Smith (szelleme) Budapesten
• Bérczes László: Egy másik fickó Budapesti beszélgetés John Lurie-val
• Dániel Ferenc: Legyezőjátékok monszun idején Ozu-életműsorozat
• Schubert Gusztáv: Aranykulcsocska Megszülettem, de…
• Fáber András: Az árnyék tükörképe Beszélgetés Alain Robbe-Grillet-vel
KRITIKA
• Földényi F. László: Érzelmek zűrzavara Foglalkozása: neonáci
• Bakács Tibor Settenkedő: Your Ghost Kristin Hersch
• Ardai Zoltán: Az eklektika diadala Kika
• Takács Ferenc: Kisrealista karnevál Méregzsák
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Kalifornia
• Hirsch Tibor: Rosszlányok
• Turcsányi Sándor: Backbeat
• Harmat György: Vipera
• Székely Gabriella: Ace Ventura – Állati zsaru
• Bíró Péter: Menekülés Absolomból
• Harmat György: Féktelenül

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Lulu a hídon

Hegyi Pál

Lulu on the Bridge – amerikai, 1998. Rendezte: Paul Auster. Szereplők: Harvey Keitel, Mira Sorvino, Willam Dafoe, Vanessa Redgrave. Forgalmazó: Independent. 103 perc.

 

Nem könnyű olyan posztmodern mozit felidézni, ami a film-a-filmben alapötletéből kiindulva ne rejtvényfejtésre, a végtelennel való játékra hívná a nézőt. A Lulu a hídon éppen ilyen kivétel. A feltörekvő színésznő, Celia Burns megkapja G.W. Pabst 1929-es mesterművének remake-jében a Louise Brooks által megformált Lulu szerepét. A Pandóra szelencéjének hősnője mégsem ironikus, történeti utalás, sokkal inkább az önazonosság, a véletlen- és sorsszerűség kérdéseinek ürügye. Mary Louise Brooks a flapper, a végzet asszonyának egyik első ikonja volt, mai értelemben vett ünnepelt filmsztár. Igazi díva, férfivágyat tükröző, megtestesült filmvászon. Célia személyisége folyamatosan változik a történet során, ahogy szerelme, a jazz-szaxofonos Izzy is egy pillanat alatt válik sztárzenészből éttermi kisegítővé egy tébolyult pisztolytámadás következtében. A véletlen események, a kibontatlan rejtély sodrásában a film egyszerre románc és thriller, realista és mágikus műalkotás a szerelem megváltó hatalmáról. S hogy mégsem fordul giccsbe, arra a pazar szereplőgárdát is túlszárnyaló Harvey Keitel játéka a biztosíték.

A Lulu a hídon Paul Auster első önálló rendezéseként került a mozikba 1998-ban, három évvel a Füst és az Egy füst alattBeindulva című filmek forgatókönyvírói sikere után. Auster érezhetően mindent megtett, hogy saját szövege elemelt hangulatát látvánnyá formálja, de mindezért a statikus beállítások túlsúlyával, esetlegesnek ható kompozíciók sorával fizetett. A fogyatékosságok ellenére az amerikai regényíró rendezése nagyon is szerethető mozit eredményezett. A New York trilógiával befutott, hazánkban is kultikus figuraként tisztelt Auster szerzői filmje olyan, regényeiből már ismerős fordulattal zárul, amely nemcsak Celia és Izzy örök történetét nyitja meg a valóság felé, de a valóság kapuit is szélesre tárja az esendő képzelet teremtő ereje előtt. Mert filmbe ágyazott film ide, posztmodernizmus oda: a Lulu a hídon elsősorban mégiscsak egy mélyen humanista alkotás.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/05 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13221