KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/augusztus
KRÓNIKA
• Csala Károly: Christian-Jaque halálára
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Általános vérmérgezés Cannes
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Hüllőesztétika King Kong-tanulmányok

• Békés Pál: Kampányok és ügynökök Amerikai dokumentarizmus
• Antal István: Tilos az Áhítat Jack Smith (szelleme) Budapesten
• Bérczes László: Egy másik fickó Budapesti beszélgetés John Lurie-val
• Dániel Ferenc: Legyezőjátékok monszun idején Ozu-életműsorozat
• Schubert Gusztáv: Aranykulcsocska Megszülettem, de…
• Fáber András: Az árnyék tükörképe Beszélgetés Alain Robbe-Grillet-vel
KRITIKA
• Földényi F. László: Érzelmek zűrzavara Foglalkozása: neonáci
• Bakács Tibor Settenkedő: Your Ghost Kristin Hersch
• Ardai Zoltán: Az eklektika diadala Kika
• Takács Ferenc: Kisrealista karnevál Méregzsák
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Kalifornia
• Hirsch Tibor: Rosszlányok
• Turcsányi Sándor: Backbeat
• Harmat György: Vipera
• Székely Gabriella: Ace Ventura – Állati zsaru
• Bíró Péter: Menekülés Absolomból
• Harmat György: Féktelenül

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Letaszítva

Bori Erzsébet

 

Mint már a cím is sejteti, Nicholas Kazan metafizikus krimivel állt elő. Ez egyfelől nagyot mond, másfelől nincsen teteje. Lehet-e bűntörténet, mely természete szerint a jó és a gonosz csatájáról, az életről és a halálról szól, nem metafizikus? (Lehet. Elég csak kinyitni a tévét, vagy elmenni a moziba.)

A mi filmünk módfelett metafizikus, egyik forrása, a Biblia, pirulhat mellette szégyenében. Van benne gonosz, sőt „a gonosz”, amely sorra megszállja a lelkeket (akár a Testrablókban), kedvenc zenekara a korai Stones, és egy kétezer éves, mára kihalt nyelven beszél, amivel jól el is árulja magát; van benne apokalipszis (hogy az mi fán terem, onnan tudja meg a Denzel Washington játszotta leleményes rendőr, hogy a metrón leszólít egy apácát), teológia tanárnő és titkos jel, költöző démon és mérgezett cigaretta.

És most idézzünk fel két nemrégiben, szinte egyidőben bemutatott filmet: A Hetediket és a Közönséges bűnözőket. (Részemről az utóbbit kedvelem; ami a Hetediket illeti, lehet, hogy öregszem, de már nincs szükségem ennyi sok művészetre.) Most képzeljük el Micsurint kamerával, aki azzal az igénnyel lép föl, hogy előállítsa a Seven és a Usual Suspects hibridjét. Valami ilyesmivel próbálkozott a jónevű Nick Kazan, és nem nehéz kitalálni, mi lett a végeredmény: dupla nulla.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/04 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3681