KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/augusztus
KRÓNIKA
• Csala Károly: Christian-Jaque halálára
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Általános vérmérgezés Cannes
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Hüllőesztétika King Kong-tanulmányok

• Békés Pál: Kampányok és ügynökök Amerikai dokumentarizmus
• Antal István: Tilos az Áhítat Jack Smith (szelleme) Budapesten
• Bérczes László: Egy másik fickó Budapesti beszélgetés John Lurie-val
• Dániel Ferenc: Legyezőjátékok monszun idején Ozu-életműsorozat
• Schubert Gusztáv: Aranykulcsocska Megszülettem, de…
• Fáber András: Az árnyék tükörképe Beszélgetés Alain Robbe-Grillet-vel
KRITIKA
• Földényi F. László: Érzelmek zűrzavara Foglalkozása: neonáci
• Bakács Tibor Settenkedő: Your Ghost Kristin Hersch
• Ardai Zoltán: Az eklektika diadala Kika
• Takács Ferenc: Kisrealista karnevál Méregzsák
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Kalifornia
• Hirsch Tibor: Rosszlányok
• Turcsányi Sándor: Backbeat
• Harmat György: Vipera
• Székely Gabriella: Ace Ventura – Állati zsaru
• Bíró Péter: Menekülés Absolomból
• Harmat György: Féktelenül

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A pap, a kurtizán és a magányos hős

Iván Gábor

Sam Peckinpah egyszer már megkapta a magáét a magyar kritikusoktól a Konvoj című filmjéért. Ez a mostani, a hazai mozikban második opusza sem fogja igazán érthetővé tenni filmes hírnevét. Egy westernnek ugyanis nem előnye, ha a tét a hőseit sem nagyon izgatja, és ha ennek következtében az amúgy is gyéren adagolt történések mellékessé válnak. Márpedig ez a film ilyen, hiányzik belőle a delejező, magával ragadó izgalom. Jóllehet leltárszerűen fellelhető benne egy tisztességes western minden kelléke, a bosszú, a szerelem, a szerencse, a tragédia és a színhely, a sivatagos vadnyugat, de az egyetlen dolog, ami figyelmet érdemel, az a hős és a hős szerepében Jason Robards személyisége. Tisztelet a rendezőnek, hogy a film elején egyetlen kurta jelenetben képes ezt kibontani és hozzáigazítani szemünket egy különös életszemlélethez. Ez egy jámbor és igénytelen ember szemlélete, aki bensőséges kapcsolatban van a természettel és Istenével. A film eredeti címében joggal szerepelt a ballada szó, mert ez valóban ballada. A magányos emberé, aki nem akart mást, csak lenni. Ehhez volt szerencséje és tehetsége. Amikor a civilizáció betör a sivatagba, ő elveszett, már csak ittfelejtett őslény a messzi múltból. Természetes, hogy egy kósza automobil – a civilizáció képviselője – a néptelen sivatagban épp az ő hasán gurul keresztül, véglegesen lezárva egy korszakot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/12 43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7628