KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/szeptember
• Kovács András Bálint: Variációk a Gonoszra Holocaust és tömegkultúra
• Forgács Éva: Ellopta-e Spielberg Auschwitzot? Európa és Amerika
LÁTTUK MÉG
• Mikola Gyöngyi: Fortinbras, a szövetséges A Jó és a Rossz

• Bakács Tibor Settenkedő: Kísérleti boldogság Paramicha
• Csáky M. Caliban: Van Beszélgetés Szederkényi Júliával
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Levedia Részletek egy készülő film forgatókönyvéből

• Tőkei Ferenc: Játék a sárkánnyal
CYBERVILÁG
• György Péter: Szép új világkép Virtuális valóság
• Bakács Tibor Settenkedő: Melyikünk Rosencrantz? Virtuális valóság
KÖNYV
• Palotai János: Mit ér a filmtörténet, ha magyar? Gyertyán Ervin kötetéről
CD-ROM
• Kovács András Bálint: Lexikon vagy játék? Cinemania
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A férfi – mint majom – panaszai King Kong-tanulmányok (2.)
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Jófilm Ábel a rengetegben
• Ardai Zoltán: A legenda oda Örökifjú és Tsa
• Kovács András Bálint: Pani Veronika és Mademoiselle Véronique Veronika kettős élete
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A Flinstone-család
• Reményi József Tamás: Prizzi’s Honor
• Harmat György: Rejtélyes manhattani haláleset
• Barotányi Zoltán: A kis Buddha
• Tamás Amaryllis: A holló
• Fáber András: Végzetes ösztön – Az elemi komédia
• Mockler János: Mesterfogás
• Mockler János: Rapa Nui
• Bíró Péter: A zűr bajjal jár

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Gru

Parádi Orsolya

Despicable Me­ – amerikai, 2010. Rendezte: Chris Renaud, Pierre Coffin. Írta: Sergio Pablos történetéből Ken Daurio, Cinco Paul. Zene: Heitor Pereira, Pharrell Williams. Gyártó: Illumination Entertainment. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 95 perc.

 

„Superbad – Superdad”. Ennyiben jelöli meg főszereplő fejlődéstörténetének alfáját és omegáját a rendező a film szlogenjében. Csak egy aprócska betű a különbség a csúnya antihős és a melegszívű pótapuka között, akivé Gru a történet végére válik. A cérnalábú, hordóhasú gonosztevő élete főművére készül, a Hold ellopására. Az ehhez szükséges szupergépet a konkurens Vektor őrzi bevehetetlen villájában, amelynek kapuja csak a sütit áruló három árva kislány előtt tárul fel. Gru agyában összeáll a terv: örökbefogadja a lányokat, és megszerzi a zsugorsugarat. Életveszélyes eszközök, gyanús vegyszerek, bombából készült ágy – nem kifejezetten babaház várja a testvéreket, de ellenállhatatlan bájuk néhány jól irányzott csapással hamarosan széttöri a gonosz szívét borító páncélt. A kiscicás mesekönyvet eleinte kiröhögő Gru azon kapja magát, hogy nincs fontosabb számára, mint a lányok balettelőadása.

A látványvezérelt, szemkápráztató tájakon játszódó, lassított felvételes, az utolsó szőrszálig kidolgozott 3D animációktól – mint az Avatar vagy Az Őrzők legendája – eltérően az amerikai rajzfilmek másik vonulata mintha a karakterábrázolásra fektetné a hangsúlyt. Ilyen volt a Wall-E, a Fel!, és ilyen a Gru is. Kevés, karikatúraszerűen megrajzolt figura, jellemkomikum, és a lelki jelenségek szellemes vizsgálata jellemzi ez utóbbiakat. A kezdetben kissé üresnek ható univerzum attól telik meg élettel, hogy fontos dolgokról esik szó benne: az örökké elégedetlen anya árnyékával küzdő fiút az önzetlen gondoskodás segíti a boldogsághoz, a három árva nem adja fel a reményt. A tartalom pedig túlnő a formán.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/11 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10356