KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/szeptember
• Kovács András Bálint: Variációk a Gonoszra Holocaust és tömegkultúra
• Forgács Éva: Ellopta-e Spielberg Auschwitzot? Európa és Amerika
LÁTTUK MÉG
• Mikola Gyöngyi: Fortinbras, a szövetséges A Jó és a Rossz

• Bakács Tibor Settenkedő: Kísérleti boldogság Paramicha
• Csáky M. Caliban: Van Beszélgetés Szederkényi Júliával
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Levedia Részletek egy készülő film forgatókönyvéből

• Tőkei Ferenc: Játék a sárkánnyal
CYBERVILÁG
• György Péter: Szép új világkép Virtuális valóság
• Bakács Tibor Settenkedő: Melyikünk Rosencrantz? Virtuális valóság
KÖNYV
• Palotai János: Mit ér a filmtörténet, ha magyar? Gyertyán Ervin kötetéről
CD-ROM
• Kovács András Bálint: Lexikon vagy játék? Cinemania
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A férfi – mint majom – panaszai King Kong-tanulmányok (2.)
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Jófilm Ábel a rengetegben
• Ardai Zoltán: A legenda oda Örökifjú és Tsa
• Kovács András Bálint: Pani Veronika és Mademoiselle Véronique Veronika kettős élete
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A Flinstone-család
• Reményi József Tamás: Prizzi’s Honor
• Harmat György: Rejtélyes manhattani haláleset
• Barotányi Zoltán: A kis Buddha
• Tamás Amaryllis: A holló
• Fáber András: Végzetes ösztön – Az elemi komédia
• Mockler János: Mesterfogás
• Mockler János: Rapa Nui
• Bíró Péter: A zűr bajjal jár

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Submarine

Pápai Zsolt

Submarine – brit-amerikai, 2010. Rendezte és írta: Richard Ayoade. Kép: Erik Wilson. Zene: Andrew Hewitt. Szereplők: Craig Roberts (Olivier), Jasmin Paige (Jordana), Noah Taylor (Lloyd), Paddy Considine (Purvis), Sally Hawkins (Jill). Gyártó: Film4 / Warp Films / Red Hour film. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 97 perc.

Angliában nem ritka, hogy egy sikeres tévémunkás nagyjátékfilm-rendezõként is bemutatkozzon; Richard Ayoade eleddig sorozatokban színészkedett, és tavaly debütált rendezõként. Újvilági és brit pénzbõl, európaias ízléssel forgatta le a kortárs amerikai függetlenek fõtémáit megidézõ filmjét. A történet középpontjában a 15 éves Oliver áll, aki szegrõl-végrõl rokona Salinger – a filmben egyébiránt közvetlenül is citált – Zabhegyezõje hõsének, sõt távolról emlékeztet Lester A csábítás trükkje címû opuszának figuráira is, a kortárs amerikai moziból pedig olyan karakterekhez áll közel, mint Wes Anderson Okostojásának Max Fishere, Miguel Arteta Lázongó ifjúságának Nick Twispje vagy éppen Jason Reitman Junójának címszereplõje.

A Submarine nem egyéb, mint kamaszhõse mozgókép-naplója, fantáziálásainak, vágyainak, reményeinek és fájdalmainak foglalata. A történéseket – melyek fókuszában a hõs elsõ szerelmi kapcsolata és szüleinek válságba jutott házassága áll – végig Oliver kommentálja, sokszor decens humorral, igaz, néha némi modorosságtól sem mentesen. Mindazonáltal Ayoadénak jó az arányérzéke és van ízlése, utóbbit mutatja többek között, hogy Ulmer Terelõútjától kezdve Rohmer Éjszakám Mauddal címû klasszikusáig ér a filmes utalások sora.

Továbbá a rendezõ intelligenciáját dicséri, ahogy végigvezeti a mesén a címben is megjelenõ vízmetaforát, amit egyébiránt Joe Dunthorne írótól örökölt. A film Dunthorne 2008-ban publikált regényének adaptációja, és Ayoade mindent megtesz annak érdekében, hogy ne szolgaian dolgozza fel, hanem valóban mozgóképesítse az ihletadó mûvet. Hol Lestert idézõ gyorsmontázst alkalmaz, hol a különbözõ idõsíkok vagy éppen tudattartalmak között ugrabugrál, néhol pedig többszörös expozícióval él, és mindezeket a technikákat úgy használja, hogy ne terhelje meg velük a filmet. A Submarine szerencsére nem egy másfélórás videoklip, hanem intelligens örömmozi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10817