KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/szeptember
• Kovács András Bálint: Variációk a Gonoszra Holocaust és tömegkultúra
• Forgács Éva: Ellopta-e Spielberg Auschwitzot? Európa és Amerika
LÁTTUK MÉG
• Mikola Gyöngyi: Fortinbras, a szövetséges A Jó és a Rossz

• Bakács Tibor Settenkedő: Kísérleti boldogság Paramicha
• Csáky M. Caliban: Van Beszélgetés Szederkényi Júliával
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Levedia Részletek egy készülő film forgatókönyvéből

• Tőkei Ferenc: Játék a sárkánnyal
CYBERVILÁG
• György Péter: Szép új világkép Virtuális valóság
• Bakács Tibor Settenkedő: Melyikünk Rosencrantz? Virtuális valóság
KÖNYV
• Palotai János: Mit ér a filmtörténet, ha magyar? Gyertyán Ervin kötetéről
CD-ROM
• Kovács András Bálint: Lexikon vagy játék? Cinemania
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A férfi – mint majom – panaszai King Kong-tanulmányok (2.)
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Jófilm Ábel a rengetegben
• Ardai Zoltán: A legenda oda Örökifjú és Tsa
• Kovács András Bálint: Pani Veronika és Mademoiselle Véronique Veronika kettős élete
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A Flinstone-család
• Reményi József Tamás: Prizzi’s Honor
• Harmat György: Rejtélyes manhattani haláleset
• Barotányi Zoltán: A kis Buddha
• Tamás Amaryllis: A holló
• Fáber András: Végzetes ösztön – Az elemi komédia
• Mockler János: Mesterfogás
• Mockler János: Rapa Nui
• Bíró Péter: A zűr bajjal jár

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Citizenfour

Sepsi László

Citizenfour – német-amerikai, 2014. Rendezte és írta: Laura Poitras. Kép: Kirsten Johnson, Laura Poitras. Szereplők: Edward Snowden, Glenn Greenwald. Gyártó: Praxis Film / Participant Media. Forgalmazó: Magyar Hangya. Feliratos. 114 perc.

 

Mielőtt 2013-ban Edward Snowden kiszivárogtatta volna, milyen alkotmányellenes módszerekkel figyeli meg és hallgatja le saját állampolgárait is az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal, a cikkeket megíró újságírók mellett megkereste Laura Poitras dokumentumfilmest is, hogy harmadik félként rögzítse az interjúkat. Az így elkészült Citizenfour, a munkássága miatt az állambiztonsági szervek által szintén zargatott Poitras 9/11-trilógiájának zárdarabja, az elhatározástól Snowden kényszerű moszkvai emigrációjáig követi az eseményeket, ám tárgyilagos szenvtelensége mögött Poitras munkája ideológiailag éppoly terhelt darab, mint bármelyik Michael Moore-tétel.

A Citizenfour fő problémája mégsem az, hogy Snowden és pártfogóinak gondolatmenetével csak a legolcsóbb állami porhintést állítja szembe, így a mismásoló ügyvédek és Obama elnök terelése még azelőtt elveszítenek minden nézői szimpátiát, hogy egyetlen valamirevaló érvük előkerült volna (ha van ilyen egyáltalán), hanem hogy a készítők kevéssé reflektálnak saját médiaszövegük pozíciójára a történetben. A hongkongi hotelszobában adott beszélgetések mögött csupán a rendszerrel szembeszálló kisember naiv mítosza sejlik fel, amit csekély mértékben árnyal, hogy Snowden láthatóan élvezi ezt a szerepet és a vele járó nyilvánosságot, önként engedve be privát szférájába a dokumentumfilmes stáb fürkész kameratekintetét. Amellett, hogy a Citizenfour ezzel csak megerősíti a szivárogtató Dávid és a mindig fülelő Góliát kényelmesen ismerős történetét, távolságtartás nélkül vállalja fel az NSA tevékenységéből levezethető paranoid világképet. A megfigyeltség puszta lehetősége öncenzúrára készteti a megfigyeltet, hangzik el többször a foucault-i tanulság, miközben a nyomasztó soundtrack vagy az egyik beszélgetés alatt megszólaló tűzriadó sokkja egyaránt a zsigeri nézői bevonódást, az „akár én is lehetek megfigyelt” érzetét erősítik. A Citizenfour ezáltal úgy beszél a megfigyeltség elleni harcról, hogy közben épp rettegni tanít – de a paradoxon tematizálására sajnos már nem pazarol játékidőt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12222