KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/szeptember
• Kovács András Bálint: Variációk a Gonoszra Holocaust és tömegkultúra
• Forgács Éva: Ellopta-e Spielberg Auschwitzot? Európa és Amerika
LÁTTUK MÉG
• Mikola Gyöngyi: Fortinbras, a szövetséges A Jó és a Rossz

• Bakács Tibor Settenkedő: Kísérleti boldogság Paramicha
• Csáky M. Caliban: Van Beszélgetés Szederkényi Júliával
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Levedia Részletek egy készülő film forgatókönyvéből

• Tőkei Ferenc: Játék a sárkánnyal
CYBERVILÁG
• György Péter: Szép új világkép Virtuális valóság
• Bakács Tibor Settenkedő: Melyikünk Rosencrantz? Virtuális valóság
KÖNYV
• Palotai János: Mit ér a filmtörténet, ha magyar? Gyertyán Ervin kötetéről
CD-ROM
• Kovács András Bálint: Lexikon vagy játék? Cinemania
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A férfi – mint majom – panaszai King Kong-tanulmányok (2.)
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Jófilm Ábel a rengetegben
• Ardai Zoltán: A legenda oda Örökifjú és Tsa
• Kovács András Bálint: Pani Veronika és Mademoiselle Véronique Veronika kettős élete
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A Flinstone-család
• Reményi József Tamás: Prizzi’s Honor
• Harmat György: Rejtélyes manhattani haláleset
• Barotányi Zoltán: A kis Buddha
• Tamás Amaryllis: A holló
• Fáber András: Végzetes ösztön – Az elemi komédia
• Mockler János: Mesterfogás
• Mockler János: Rapa Nui
• Bíró Péter: A zűr bajjal jár

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Mr. Robot

A hálózat csapdájában

Pernecker Dávid

A Mr. Robot nem csupán a renitens Facebook-nemzedék tévésorozata, hanem a mindenkori autoritást kritizáló anarchikus techdráma.

Vegyük meg ezt, vegyük meg azt, most akciós. Beszélgessünk a neten keresztül ismeretlenekkel, osszunk meg fényképeket a kutyánkról, az ebédünkről, a nyaralásunkról. Színleljük a kiegyensúlyozottságot, és hessegessük el a kellemetlen gondolatokat. Senki nem irányít minket, nem figyelnek árgus szemek odafentről, a magunk urai vagyunk. Elég azonban megnézni a Mr. Robot első epizódját ahhoz, hogy lássuk azt a számtalan apró hazugságot, amivel etetnek és etetjük önmagunkat. Sam Esmail sorozata rávilágít a jelenvaló rend rendellenességére: társadalmi szerződések, politikai választások, szociális normák, a magunk teremtette vívmányok, hamis próféták és szabályok rabjai vagyunk, és nem múlik el úgy nap, hogy ne próbálnánk meg legitimálni saját jelentéktelen pozíciónkat a társadalomban, és a társadalmat formáló hatalmi rendekkel szemben.   

Aki pedig tisztában van mindezzel, annak nincs keresnivalója a mindennapok szociális közegeiben, mert a tettetés kínja menthetetlenül kiül az arcára. A társas lét számkivetettjeként Elliot (Rami Malek), az aszociális drogfüggő hackerzseni így tengeti életét. Nappal a világ legnagyobb és leggonoszabb techvállalatát védi webtámadásoktól, éjszaka viszont – amolyan sötét lovagként – egy szál laptoppal teszi tönkre gonosztevők életét. Elliot dühét és magányát csak a prosztézisként funkcionáló számítógép segítségével tudja kifejezni. Szociális kapcsolatokat csak munkatársainak, ismerőseinek, és prédáinak általa feltört adatlapjaival tud kialakítani, ha viszont egy hús-vér emberi lény hozzáér, ijedten összerezzen. Fél az emberi megnyilvánulásoktól, mert a kelleténél többet lát abból, ami meghatározza azokat (ezért is tompítja magát morfiummal). A modern kapitalizmus, a technokráciák, a nagy testvérek szemfedeleit ő már lekapta magáról, célja pedig pontosan az, hogy a bebutítottak is újra, szabadon lássanak. Mikor azonban egy földalatti hackercsapat vezetőjének – a Christian Slater által alakított Mr. Robot – kiválasztottjaként mozgásba hozza világmegváltó céljait, kiderül, hogy sok minden nem az, aminek hitte, aminek hittük.

Elliot képzeletbeli társának (aki a néző maga) címzett narrációja bámulatosan félrevezető, a sokszor látott elbizonytalanított narrátorokhoz képest azonban sokkal személyesebb. Elliot hozzánk beszél, reflektál az így kialakult szemlélő-szemlélt viszonyra. Legalábbis egy darabig ezt hisszük. Ahogy viszont Esmail a narratív komplexitás jegyében lebilincselő epizodikus és lineáris cselekménydarabokat fűz össze McGuffinokkal és rejtélyes tévutakkal, úgy válik Elliot karaktere egyre töredezettebbé, úgy hasonlik meg és építi fel magát újra és újra, posztmodern antihősként. Épp ezért egy idő után kérdésessé válik Elliot létezése is.

A Mr. Robot szuggesztivitásának titka Esmail erős képi- és hangi világából is eredeztethető. Passzív terekkel megtömött hideg képeiből nem csak a szereplők közti távolság érződik, hanem valamiféle hallucináció-szerűség is. Az aszimmetrikusságukban ingatag kivágatok sejtelmességét a kubricki szimmetrikus beállítások steril ellentétezése pedig csak tovább fokozza. A jelzetlen időugrások és Elliot meredek víziói pedig beolvadnak a cselekmény fősodrába, ezáltal elbizonytalanítva a látottak kézzelfoghatóságát.

A Mr. Robot nem feltétlenül csak a Facebook-generáció antikapitalista techdrámája. Elliot nem csak a netmámorban felnőtt lázadó és paranoid nemzedék szócsöve, hackercsapatával ugyanis több évtizedes anarchista punk hagyományokat élesztenek újra, azokat Esmail csupán egyesekből és nullákból szőtt hálóba rejti. Elliot társaival nem csupán az aktuális, hanem a mindenkori elnyomás ellen lázad fel. A karakterek motivációit a pénznek, mint a rabsors eredőjének a megszüntetése határozza meg, épp ezért céljuk a pénzbeli adósságok teljes eltörlése. A kontrolt a kontrol eszközének ellehetetlenítésével szüntetnék meg, ami ma infotechnikai ügyeskedésekkel lehetséges, a pénzégetés és a társadalomból való önkéntes kilépések kora ugyanis elmúlt. Esmail azonban vaskos gondolatait nem idealizálja, a didaktikusságtól, a kiáltványszerűségtől pedig pontosan Elliot mentális instabilitásának folyamatos lebegtetésével tud távol maradni.

 

Mr. Robot – amerikai tévésorozat, 2015. Rendezte és írta: Sam Esmail. Kép: Todd Campbell. Zene: Mac Quayle. Szereplők: Rami Malek (Elliot Alderson), Charlie Chaikin (Darlene), Portia Doubleday (Angela), Martin Wallström (Tyrell), Christian Slater (Mr. Robot). Gyártó: Universal.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/10 48-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12443