KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/szeptember
• Kovács András Bálint: Variációk a Gonoszra Holocaust és tömegkultúra
• Forgács Éva: Ellopta-e Spielberg Auschwitzot? Európa és Amerika
LÁTTUK MÉG
• Mikola Gyöngyi: Fortinbras, a szövetséges A Jó és a Rossz

• Bakács Tibor Settenkedő: Kísérleti boldogság Paramicha
• Csáky M. Caliban: Van Beszélgetés Szederkényi Júliával
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Levedia Részletek egy készülő film forgatókönyvéből

• Tőkei Ferenc: Játék a sárkánnyal
CYBERVILÁG
• György Péter: Szép új világkép Virtuális valóság
• Bakács Tibor Settenkedő: Melyikünk Rosencrantz? Virtuális valóság
KÖNYV
• Palotai János: Mit ér a filmtörténet, ha magyar? Gyertyán Ervin kötetéről
CD-ROM
• Kovács András Bálint: Lexikon vagy játék? Cinemania
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A férfi – mint majom – panaszai King Kong-tanulmányok (2.)
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Jófilm Ábel a rengetegben
• Ardai Zoltán: A legenda oda Örökifjú és Tsa
• Kovács András Bálint: Pani Veronika és Mademoiselle Véronique Veronika kettős élete
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A Flinstone-család
• Reményi József Tamás: Prizzi’s Honor
• Harmat György: Rejtélyes manhattani haláleset
• Barotányi Zoltán: A kis Buddha
• Tamás Amaryllis: A holló
• Fáber András: Végzetes ösztön – Az elemi komédia
• Mockler János: Mesterfogás
• Mockler János: Rapa Nui
• Bíró Péter: A zűr bajjal jár

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Veszett Kutya és Glória

Ardai Zoltán

Öreg este van, ég a világ a boltban, zúg az éji bogár, egy útszélen leálló autóban drogüzér mészárolja le nagy fröcskölve néhány társát. Megérkezik a szolgálat; a vérnyomokat vizsgáló szakértőt kollégái „Veszett Kutyának” szólítják. A szomjazó Kutya hamarosan odébb lép, felfedezi a közeli boltot. Belépése megzavar egy fiatal rablót, aki már épp készen állt golyót ereszteni a tulaj fejébe. Mindezek az események intonációként, egy-két percnyi filmidő alatt játszódnak le. Minden józan nézői számítás szerint félóra múltán Veszett Kutya legalábbis egy vértavacskában kell már úszkáljon, fogait nyalogatva, zölden izzó szemekkel és ezután jönne még csak a java. Az ehhez igazított idegkészültség azonban enyhén szólva is fölöslegesnek bizonyul. A Veszett Kutya hangulati tartása ugyanis nemcsak megbágyad rövidesen, hanem mindvégig egyre puhul, hogy végül egészen szétkenődjék. Veszett Kutyáról kiderül, hogy született jámbor, az egész históriáról pedig, hogy a tiszta rendőrszerelem jogáról szól a förmedvény világban. Ilyen tematika csak szorongatóan jelentős filmekben, és néhány kivételes, istenáldotta giccsben él meg, a „színvonalas” produktumokban csak agonizálni tud. Hiába minden formális feszültségkeltő fordulat, az ereszkedés egyenletes. Tőrőlmetszett tengerentúli kasszasiker-modor, sztárgárda, és mindehhez annyi energiatartalom, mint amennyi annak idején a Lányok, asszonyok és más képes vasúti olvasmányok kisepikai közléseiben robbant.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/05 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1263