KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/szeptember
• Kovács András Bálint: Variációk a Gonoszra Holocaust és tömegkultúra
• Forgács Éva: Ellopta-e Spielberg Auschwitzot? Európa és Amerika
LÁTTUK MÉG
• Mikola Gyöngyi: Fortinbras, a szövetséges A Jó és a Rossz

• Bakács Tibor Settenkedő: Kísérleti boldogság Paramicha
• Csáky M. Caliban: Van Beszélgetés Szederkényi Júliával
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Levedia Részletek egy készülő film forgatókönyvéből

• Tőkei Ferenc: Játék a sárkánnyal
CYBERVILÁG
• György Péter: Szép új világkép Virtuális valóság
• Bakács Tibor Settenkedő: Melyikünk Rosencrantz? Virtuális valóság
KÖNYV
• Palotai János: Mit ér a filmtörténet, ha magyar? Gyertyán Ervin kötetéről
CD-ROM
• Kovács András Bálint: Lexikon vagy játék? Cinemania
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A férfi – mint majom – panaszai King Kong-tanulmányok (2.)
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Jófilm Ábel a rengetegben
• Ardai Zoltán: A legenda oda Örökifjú és Tsa
• Kovács András Bálint: Pani Veronika és Mademoiselle Véronique Veronika kettős élete
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A Flinstone-család
• Reményi József Tamás: Prizzi’s Honor
• Harmat György: Rejtélyes manhattani haláleset
• Barotányi Zoltán: A kis Buddha
• Tamás Amaryllis: A holló
• Fáber András: Végzetes ösztön – Az elemi komédia
• Mockler János: Mesterfogás
• Mockler János: Rapa Nui
• Bíró Péter: A zűr bajjal jár

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Gyászhír Prágából

Pošová Kateřina

 

1988. december 14-én, ötvenhetedik születésnapja előestéjén meghalt Evald Schorm filmrendező, színész és színházi rendező, a cseh kultúra kiváló művészegyénisége s egyik legigazabb embere. A fiatal magyar filmesek és filmbarátok talán a nevét sem tudják, filmjeit nem ismerik. Nem is ismerhetik; 1969-ben készült Hetedik nap, nyolcadik éjszaka című műve máig is dobozban van, a hazai szakma sem látta. 1970-ben fejezte be utolsó előtti, hatodik játékfilmjét, a Kutyák és embereket, külföldre távozott kollégája, Vojtech Jasný helyett és forgatókönyve alapján (ezt azonban a főcímben már nem olvashatjuk). Az utolsó – tizennyolc éves szünet után – tavaly ősszel befejezett Hisz nem történt semmi bemutatóján már nem lehet jelen...

Azt, hogy az 1968-as csehszlovákiai „események” után sok hazai filmes (író, költő, rendező, színész stb.) nevét sem volt szabad említeni, nyilván a fiatalabb magyar értelmiségiek is tudják. Hogy miért, azt többnyire nem. Számos esetben nem tudjuk mi sem, akik itt élünk Prágában. Mert nincsenek s nem is voltak konkrét okok, logikus indokok, elfogadható vádak. Evald Schorm, a cseh „új hullám” egyik legérdekesebb, legtehetségesebb képviselője – Vera Chytilová, Jiří Menzel, Jan Schmidt évfolyamtársa a prágai FAMU-n, Otakar Vávra tanár úr nevezetes osztályában – nem volt tagja sem a pártnak, sem más szervezetnek (tehát ki sem zárhatták sehonnan), nem politizált, nem írt alá manifesztumokat, nem voltak látványos sikerei külföldön. Egyetlen „bűne” a magatartás volt. S egyetlen szenvedélye az emberi lélek kutatása. Az egyéni kapcsolatok bonyolultsága és azok társadalmi háttere, az intolerancia és a részvéttelenség, az emberiség történetének mindenkori rákfenéi izgatták. Ezeket igyekezett minden emberi dolog iránti sajátos, szomorkás-humoros szemléletével megközelíteni, körüljárni. És nevükön nevezni a dolgokat. Nyíltan, sokszor kegyetlen igazmondással, nem szépítve semmit abból, amit látott, tapasztalt. Tudtuk róla: inkább éhenhalna, de senki és semmi nem kényszerítheti arra, hogy akár egy mondatnyi, egyetlen kockányi hazugságot eltűrjön műveiben.

Parasztcsaládból származott, huszonhat évesen sikerült csak bejutnia a főiskolára és sem akkor, sem soha később nem élt gondtalan jómódban. Filmes pályafutását dokumentaristaként kezdte és meditatív, mélyreszántó társadalomkritikai vagy kultúr- és művészettörténeti rövidfilmjeire azonnal felfigyelt a szakma, nem csupán tartalmi, eszmei értékeik miatt, hanem ízig-vérig filmes látásmódjukat, újszerűén ötletes, de soha nem öncélú formai megoldásaikat csodálva. Első nagyjátékfilmje, az 1964-ben készített Mindennapi bátorság voltaképpen az új hullám előfutárainak egyike volt, hiszen a Gyöngyöcskék a mélyben című, öt Hrabal-novellából álló film, amellyel Menzel, Chytilová, Jireš, Němec és Schorm „bemutatkoztak”, csak 1965-ben készült el. Ezt követte Schorm filmográfiájában A tékozló fiú hazatérése (1966), az Öt lány a nyakán (1961) A pap vége (1968) és közben mindannyiszor egy-két rövid dokumentumfilm. Színészként kollégáibarátai néhány filmjében láthattuk; Gazdag Gyula Bástyasétány ‘74. című filmjének például ő az egyik főszereplője.

Színházi rendezéssel is már a hatvanas években kezdett foglalkozni, és miután 1970 óta nem jutott filmhez, eleinte színházak (Ostrava, Brno, Olomouc, Usti nad Labem) szerződtették egy-egy produkcióra. Rendezett prózát és operát, klasszikus és kortárs műveket egyaránt. És minden munkája esemény lett. Idővel aztán a prágai színházak is „befogadták”: számos előadással remekelt a Divadlo na zábradlý (Színház a korláton) színpadán, de a Nemzetiben és az Operában is. Végül a világhírű Laterna Magica állandó munkatársa lett, ottani utolsó munkáját, a pazar látványvilágú Odysseust hónapok óta telt házzal játsszák. Novemberben mutatták be a prágai Smetana Színházban Schorm rendezésében Beethoven egyetlen operáját, a Fideliót.

Lázas örömmel készült következő filmjére, amelynek forgatókönyvét Bohumil Hrabal Zajos magány című kisregényéből már vagy másfél évtizeddel ezelőtt írta meg, de a Barrandov Filmstúdió csak most fogadott el...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/03 63-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5346